Mivel A Nagy Honvédő Háború 1941-1945 című munka szerzői nagyon sok, eddig titkosított anyagot is felhasználhatnak, szakértők valószínűnek tartják, hogy az új könyv mellett a korszakról szóló minden eddigi történeti munka - mintegy 20 ezer könyv - felszínesnek tűnhet majd. 

Hogy mi minden derülhet ki az eddig titkos iratokból, arról az orosz Tudományos Akadémia Orosz Történelem Intézetének vezető kutatója, Tatyjana Busujeva beszélt a Gazeta című lapnak. Elmondta: Anatolij Szergyukov miniszter mintegy másfél millió darabból álló irattömeg titkosításának feloldásáról rendelkezett egy éve, bár a történészek eddig még nem fértek hozzá a felszabadított iratokhoz. 

Busujeva szerint az iratokból talán kiderülnek a válaszok olyan, eddig megfejtetlen kérdésekre, mint hogy a szovjet rendszer miért nem védte meg az országot az 1941-es katasztrófától, vagy hogyan vehették be Minszket a háború hatodik napján. 

A kutató elmondta: a szovjetunióbeli kollaboráció talán a legtömegesebb volt Európában, de a tényt nem lehet az áruló-hős összefüggésben vizsgálni. Az elvonuló szovjet hadsereg ugyanis az ellenség kezére adta Ukrajnát, Fehéroroszországot, a Baltikumot és Oroszország nagy területeit, s az ottani embereknek túl kellett élni a háborút. Ezért ma az orosz történészek úgy vélik, hogy az ellenséggel való együttműködés igen elterjedt volt, ám ez nem a lakosság bűne, hanem a vezetésé, amely cserben hagyta az embereket - mondta a történész. 

Végül példának felidézte: csak nemrég kezdtek írni arról, hogy a Kurszki és a Brjanszki területen a németek köztársaságot hoztak létre: az oroszokból hadsereget alakítottak, iskolákat és drámai színházat építettek, a parasztoknak 10-10 hektár földet osztottak. Az emberek végül a partizánok és a Vörös Hadsereg fogságába estek, és kénytelenek voltak árulónak bélyegzetten külföldre menekülni.