Nekünk a farkas egyet jelent Baradlay Ödön farkasaival, akik Oroszországban, a Dnyeper közelében mutatnak példát szervezetettségből, intelligenciából, türelemből és élni akarásból, mindabból, ami hiányzik belőlünk. Magyarországon a nettó emberi butaság végzett velük, míg a mongol-kínai határon az emberiség történetének egyik leggyalázatosabb járványa, a puszták ökoszisztémáját is megbontó kommunizmus irtotta ki őket.
A történet a hatvanas évek végén, a kínai kulturális forradalom vérgőzös terrorja idején játszódik, amikor néhány pekingi diák a pusztába menekül, mert még mindig jobban tiszteli a természet törvényei szerint élet-halál harcot vívó farkasokat, mint Mao farkasait, akik aztán gépfegyverekkel ölik halomra őket. A mongolok ősi hite szerint a farkasok a közvetítő szerepét töltik be a Föld és az Ég között.
Az Ég és a Föld között a közvetítő szerepet Maóék szerint a kulturális forradalom hivatott betölteni, a természet őrzőire pedig nincs szükség, hiszen Kína magát a természetet is felszámolta. Jiang Rong monumentális kalandregénye végig azt a feszültséget hordozza, amit akkor éreztünk utoljára, amikor Baradlay Ödön fordulatokban gazdag meneküléséről olvashattunk. A szerző nem enged a farkasok erejével felérő szorításból, a felidéző jellegű elbeszélés intenzitása, vad szépsége, szikár, mégis emelkedett hangütése megbabonázza az európai olvasót. A sajátos időkezelés és a történet belső logikája kitágítja a történet horizontját, folyamatos a reflexió Dzsingisz Kánra, és a nagy ősökre, így nemcsak a puszta tűnik végtelennek, hanem a regény által befogott idő is.
Az elegánsan koreografált csatajeleneteket megszakítva megismerhetjük a Termelési Brigádokba beosztott, még őseik hite szerint élő pusztai emberek hitvilágát, társadalomrajzát. A könyv valójában a vallásüldözés panorámaképe, hisz a farkasok szisztematikus legyilkolásával Tengrinek, a hegy szellemének a követeit mészárolják le.
Mondanunk sem kell, hogy a könyvben minden szimbolikus, az Északi Katonai Körzet által végrehajtott vérengzések miatt – melyeknek hol a farkasok (a papok), hol többtízezer gazella (maga a nép) esik áldozatul – Kína gyakorlatilag felszámolja a természetet és a civilizációt.
Ahogy a farkas az éhségét legyőzve, türelemmel vár a jobb időkre, úgy kell Csen Csennek kivárnia a mongol-kínai határ pusztáiban, hogy véget érjen a rezsim végtelennek tűnő tombolása.
