Először látogat hazánkba a világszerte elsöprő sikert arató Anoushka Shankar, aki zenekarával egy varázslatos koncertprogrammal teszi feledhetetlenné budapesti fellépését. A Londonban született és felcseperedő fiatal lányt először édesanyja bíztatta, vegye kézbe a hangszert, amelyet édesapja, Ravi Shankar tett világhírűvé.

Tizenhárom évesen már játszott az In Celebration című albumon, édesapja Chants of India albumán – amelynek George Harrison volt a producere - , karmesterként debütált. Első szólólemezét nemes egyszerűséggel csodaként emlegették, amelyet csak megerősített, hogy a Brit Parlamentben megkapta az Alsóház címerpajzsát – ő volt az első ennyire fiatal hölgy, akit megajándékoztak ezzel a kitüntetéssel. Anourag című albuma után hat évvel ezelőtt megjelentette a Live in Carnagie Hall című lemezét, amely már elhozta számára a nemzetközi hírnevet és egy Grammy Díj jelölést a világzene kategóriában. George Harrison emléke előtt valóban meghatóan tisztelgett: édesapja Arpan című szerzeményét írta át úgy, hogy a gitárszólót Eric Clapton játszotta el a híres Concert for George rendezvényen.
Anoushka nemcsak a zenei világban, hanem a filmiparban is sikert aratott. India Nemzetközi Filmfesztiválján a legjobb mellékszereplő díját kapta meg a Dance Like A Man című filmben nyújtott alakításáért. Ezek után nem csoda, hogy a Time Magazine húsz ázsiai hőse között is szerepelt.
Két évvel ezelőtt új irányt vett zenei stílusa a Rise című albumával, amelyen már nemcsak egyedül muzsikál szitárján, hanem számos más fantasztikus zenész segítségével szólaltatja meg a szerzeményeit. Ez még jobban megnyitotta előtte a nemzetközi pódiumokat és egy újabb Grammy jelölést is hozott neki a Kortárs Világzene kategóriában, ráadásul az első indiai művész volt, aki fellépett a híres díjátadó gálán.
Legutóbbi albuma, a Breathing Under Water - amelyen Karsh Kale-el hallhatjuk őt - , is ezt a vonalat képviseli. Anoushka számára saját bevallása szerint egy irány létezik: az előre.
- A saját erőmhöz mérten a legmagasabb fordulatszámon alkotok és élek, s majd meglátom ez az út hova visz – mondta. – Egyrészt nagyon sokat jelent számomra, hogy újra és újra felfedezhetem azt a klasszikus indiai zenét, amelyet még az édesapámtól tanultam, másrészt pedig nagyon izgalmasnak találom, hogy kialakítsam a saját hangomat. Szívből remélem, hogy megtalálom az egészséges középutat, mert ez vagyok én. Azért foglalkozom zenével, mert szeretem, és őszintének tartom.