A május – tavaly januárhoz hasonlóan - a magyar premierek hónapja a Trafóban.
Gergye Krisztián ezúttal friss alkotásával kerül a Trafó terítékére.
A műfajok közötti átjárások lehetőségeit kutatva rendezett tánckoncertet, kortárs táncoperát, koreografált színházi és operaelőadásokban, hangversenyeken. Legújabb produkciójában a melankólia fogalmával, jelentéseivel, árnyalataival kísérletezik.
A melankólia földjegy, a Szaturnusz bolygó jegyében áll. A gravitációhoz, a testhez kapcsolódik, ugyanakkor a gondolkodás aktusát is magában foglalja, a kivételes szellemi teljesítményt. A kétségbeesés az „esésnek” egy különös formája: melankolikus zuhanás. Ahhoz, hogy ne a földre zuhanjunk, meg kell támasztani a fejünket, gondolkodni kell, átadni magunkat a szellemi erőknek.
!
Aby Warburg (1866-1929, művészettörténész), aki a test prehisztorikus emlékképeit is kutatta, összefüggést talált az antik mítoszokban fellelhető fejvesztés (lefejezés) és a gondolkodás „testbeszéde” között: a saját kézzel megtámasztott fej, a lefelé billenő halánték a támasz nélkül maradt ember „érthető” gesztusa. Ez a melankolikus testtartás jellemzi Dürer Melankólia című rézmetszetét épp úgy, mint a Rodin-szobrokat, vagy Dalí mesterséges mankóit.
Az értelmező szótár szerint a melankólia búskomorság, mániás depresszióból fakadó tartós lehangoltság, levertség. Eredetét tekintve ógörög szó: „melainé cholé”, magyarra fordítva „fekete epe”. Hippokratész szerint, akiben ez a testnedv túlteng, rendkívüli tudás birtokosa.
A melankóliát korunkban az orvostudomány „depressziónak” hívja, a filozófia pedig szorongásról beszél (Kierkegaard, Heidegger). A szorongás – mint hangulati állapot - sajátsága, hogy semmije „van”, azaz nem tudható, hogy mitől is szorongunk. (A léttől?) Éppen ezért megragadhatatlan, nem tárgyszerű. Folyamatosan mozgásban van, néha a gyengeség, a passzivitás álarcát ölti magára, miközben hihetetlen erők összpontosulhatnak benne. Mindenütt jelen van, és sehol sem található. (Hegedűs Sándor)
Gergye Krisztián a Trafóban műsorra tűzött előadások közül legutóbb a 2006 márciusában bemutatott Árvai György és a Természetes Vészek Kollektíva produkciójában (Pre-actio) működött közre. Ez utóbbi a művészcsoport „haláltrilógiájának” harmadik darabja, melyet az első kettővel 2009 novemberében újra láthat majd a Trafó közönsége egy különleges, többhelyszínes előadás keretében.
Táncosok:
Blaskó Borbála, Gresó Nikoletta, Négyesi Móni, Virág Melinda, Domokos Flóra, Bora Gábor, Szabó Gábor, Téri Gáspár, Major László, Gergye Krisztián
