"A 60-as években, nyár elején tetőzött az ifjúsági probléma" - énekelte jó tíz évvel később Cseh Tamás. Őt is megidézte a kortárs Kex együttessel egyetemben a Terror Házában csütörtökön tartott nemzetközi konferencia három délutáni előadója, akik a fiatal nemzedék és a hatalom, valamint az új eszmék és erkölcsi felfogások viszonyát taglalták.
Az Andrássy úton a XX. Század Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány rangos résztvevőkkel, A dimenziók éve - 1968 címmel rendezett tanácskozást arról az évről, amely évtizedekre meghatározta az egykori kelet-európai szocialista országok sorsát, s a nyugati társadalmakban is változásokat hozott.
Markó György történész Hippik, hobók, huligánok című előadásában elsősorban az 1960-as évek lázadó magyar ifjúságának hatósági megközelítését ismertette. Megtudhattuk, hogy az akkori állambiztonsági szervek miként "kreáltak" a különböző huligánbandák ("galerik") köztörvényes ügyeiből "államellenes összeesküvéseket" és "izgatási pereket".
A beszélgetésekből és előadásokból kiderült, hogy a magyar hippiket még úgy ahogy elfogadták volna a rendészeti szervek, amíg csak politikai passzivitásról, illetve háborúellenességről tettek tanúságot, ugyanakkor a munkátlanság hirdetésével szálkává lettek a hatalom szemében. Markó szerint az 1968-as nyugati diákmozgalmaknak "csak marginális hatása volt" a kortárs magyar ifjúságra. E kijelentésével azonban az előadás végén a hallgatóság vitába szállt.
Lánczi András politikai filozófus a Szex, mint lázadás címet adta előadásának, amelyben rávilágított arra, hogy a testnek két története van: az első a szabadságé, a második az engedelmességé, de mindkét esetben a hatalomhoz való viszonyáról szól. A 60-as évek szexuális felszabadulását úgy értékelte, hogy a korlátlan testiség követelésével a nemzedék megpróbálta visszaszerezni azt, amit az emberiség régen már birtokolt. Azt akarták, hogy ismét "természeti lény" legyen az ember, és az az illúzió vezette őket, hogy mostantól kezdve szabadon rendelkezhetnek a testükkel. Az volt az alapelv, hogy mindent szabad, de miután ez a szabadság korlátlanná vált, egy idő után a szex is fogyasztási cikké vált, egészen addig, hogy a szexuálisan nem aktív embereket elkezdték alacsonyabbrendűnek tekinteni.
Lux Elvira szexuálpszichológus, aki 1969-ben kezdett el foglalkozni a nemiséggel a Budapesti I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán, arról értekezett, hogy a modern kor szexuális forradalma demisztifikálta a nőiséget, a szexualitás gyakorlatban és verbálisan egyaránt eldurvult, és ez a folyamat véglegesen meglazította a szexualitásnak a szerelemmel, a házassággal és a fajfenntartással való kapcsolatát.
Véleménye szerint az, hogy a modern szexualitás számára már nem a fajfenntartás lett a cél, hanem ennek "jutalma" az örömszerzés, ezzel felrúgták a természet rendjét. Emiatt hullott szét a család, ez az oka annak, hogy egyre kevesebben születhetnek azzal a reménnyel, hogy megkapják az ősök örökségeként azok életformáját, tapasztalatait.
