„A tanulság, hogy a bőrünk alatt nagyon jól nézünk ki”, állapította meg Roy Glover professzor, a Bodies című kiállítás főtanácsadója a sajtóbemutatón. Meglepő módon gyomorral egészen könnyedén viseltem a kiállított igazi szöveteket, emlődaganatot és méhlepényt. A merev kis magzatok azért picit megráztak.
Preparátumokkal a filmkedvelők nemrégiben találkozhattak a mozivásznon, hiszen Pálfi György Taxidermia című filmje a kibélelt testeket hivatott bemutatni. Igaz, a film tökéletes ellenpéldája e kiállításnak, mivel itt nem emberi bőrbe betuszmákolt szivacsról van szó, főleg nem a céltalanul, undorítóan, betegesen, gusztustalan módon, a földre kiterített véres bélrendszerről. Nem. A Bodies tudományos alapokra épül, teljesen gyakorlatiasan, minden sallangtól mentesen állítja ki a nagy gondossággal preparált emberi testeket.
Családi programként ajánlja mindenkinek a testek mélyreható tanulmányozását a kiállítás két professzora, Roy Glover orvosi tanácsadó (a University of Michigan nyugalmazott anatómia- és sejtbiolóigai - professzora, illetve ezen egyetem orvosi karának polimeres tartósítási laboratóriumának orvos főigazgatója) és Dr. Csillag András professzor (a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának Anatómiai , Szövet- és Fejlődéstani Intézet igazgatója). Szerintük az elmúlt években megrendezett kiállítások is azt bizonyítják, hogy gyermekek körében is óriási az érdeklődés a tetemek iránt.
Meghiszem azt. Hiszen egy 8 éves gyerek nyilvánvalóan nem látott még élesben, közelről tüdőrákot, májzsugort vagy barlangos testet, sőt mi több, agyszeleteket sem. Dehát kinek mi, szíve joga minden családnak, hogy gyermekének korán bemutassa a nagybetűs életet: ez lesz, fiam, ha cigizel, ha iszol, ha elhízol, ha kimész az utcára és szippantasz a levegőből.
A kiállítás üzente: hogyan működik a testünk? Milyen az egészséges és egészségtelen életmód? A lényeg: mi magunk vagyunk láthatóak kívül-belül. Köszönet érte azon embertársainknak, akik felajánlották önmagukat azért, hogy testükkel elrettentsenek a káros életviteltől. És tisztelegjünk azon ismeretlen halottak előtt is, akiknek hozzátartózói nem jelentkeztek a holttestekért, így a kínai Dalia Egyetem felajánlotta azokat a kiállítás céljára.
Törvény tiltja, hogy a testek mellett felirat emlékeztessen arra, hogy X.Y, meghalt 67 évesen, tüdőrákban. Így könnyebben elviselhető a tény, hogy a kiállítás tárgya egykoron beszélt, evett, ivott, szeretett.

Igazi emberek szervei, szövetei, szemgolyói, csontjai. A 250 különböző testből származó szerv és 11 egész emberi test nem vitrinben vannak. Centiméterekre állhatunk tőle, de persze megfogni nem lehet őket. A testeknek nincs semmiféle szaguk, hiszen a polimeres tartósító eljárás egy olyan módszer, mely lehetővé teszi az emberi szövetek folyékony szilikongumi segítségével a test végleges tartósítását. Ezáltal a természetes bomlási folyamatokat is megállítja, a preparátumok pedig korlátlan ideig tanulmányozhatóak.
Az eljárás
Anatómusok vegyszerekkel ideiglenesen megállítják a leendő preparátumban zajló bomlási folyamtokat. Ezután feltárják a preparátum fontosabb részeit.
A preparátumban található vizet teljes egészében eltávolítják, és acetont juttatnak helyébe.
A preparátumokat ezután egy vákuumkamrán belül folyékony szilikon keverékbe helyezik. A vákuum hatására az aceton elpárolog, és helyét teljesen átveszi a szilikon keverék.
A szilikon keveréket ezután megkeményítik. Az eljárás eredménye egy száraz, szagtalan, tartósan konzervált preparátum, melyben nincsenek mérgező vegyszerek. Megőrzi az eredeti szövetek látványát, azonban viselkedését tekintve olyan, mint a gumi.
Egy kisebb szerv akár egy hét alatt is tartósítható, de egy egész test konzerválásához akár egy év is kell.
Az embrió- és gyermek szekcióban azért elkezdett forogni velem a világ. Az apró testű, különböző alakzatokban összegömbölyödött embriók kis üvegcsékben lebegnek. Vékony kis bőrük alatt látszanak az erek, a pici bordák, és egyre közelebb hajolva szinte azt várja az ember, hogy egyszer csak kinyitják szemüket.
Itt-ott tehát kiráz a hideg ebben a misztikus, szinte már-már pokolian nyomasztó világban, ahol nem akarom felfogni, hogy embereket mustrálok, hanem inkább mintha műanyag bábuk között járnék. Memorizálok, mi hogyan működik, de nem is nagyon kell erőlködnöm, hogy megjegyezzem a hallottakat, bevésődik ám magától az ember agyába az ember agyának keresztmetszete.
A tárlat után, kilépve a Király utcába azon tűnődtem, változtam-e valamit az elmúlt két óra alatt. Rágyújtani nem volt kedvem, enni sem nagyon.
Este futni megyek - gondoltam, aztán rájöttem, este buli van, majd vettem egy üveg bort. Mert ilyen (hülye) az ember.
Tekintse meg a kiállítást a mozgóparton!