A magyar elit gyakran gondoskodik arról, hogy tagjai különböző társasági összejöveteleken mutassák meg egymásnak szerzeményeiket (értsd: méregdrága ruhát, cipőt, ékszert), és mustrálhassák egymást. Kapóra jött hát nekik a hétvégi Nation and Fashion show, ami viszont show-nak igencsak gyenge volt.

A Nation and Fashion Show arra volt hivatott, hogy az olasz pret-á-porter kollekciót vonultassa fel , mindezt elérhetővé téve, hiszen 2500 forintért négy bemutatót is megtekinthetett az, aki betért a Műcsarnokba. A rendezvényt divat show-nak aposztrofálni azonban elég erős és bátor cselekedet, mert ugyan divatnak divat, ruhák és modellek is voltak szép számmal, azonban valami mégis hiányzott a délutánból. Magyarán szólva halálra untuk magunkat.

A fél órás divatbemutatók közti egy órás szünetekben nem volt mit tenni. De, mégiscsak voltak lehetőségek: Az alagsorban lévő büfé kígyózó sorába beállni egy bambiért, vagy a Műcsarnok lépcsőin üldögélni.

„Itt mindenki olyan kibaszott trendi”, mondja a büfé sorában mögöttem álló harmincas férfi morcosan, picit irigykedve barátnőjének, ők egyébiránt szintén végtelenül trendik voltak. A férfi kijelentése azonban hűen tükrözi a díszes társaság nagy részét, akik kötelességüknek érezték, hogy megjelenjenek „a Cavallin”.

Szombat késő délután a Műcsarnok környékén úgy bukkantak elő a Szex és New York-fazonú csajok és pasik, akárcsak a Sziget idejére a punkok. Jó lenne tudni, kik ők, honnan jönnek, vajon egy országban, egy városban élünk-e, ugyanúgy alszanak-e, mint mi és reggel ugyanolyan fáradtan indulnak-e el dolgozni. Vajon nekik annyi problémájuk van-e az életben, hogy ma Moschino-t vagy Cavallit vegyenek fel? Mindenesetre érdekes emberkék, igyekeztem vegyülni kisebb - nagyobb sikerrel (bár ott rájöttem, snassz blúzt választottam az alkalomra).

Celebek is vonultak ám szép számmal: Vámosi Viki unottan, egész lezseren öltözve, míg Lilu és Nyúl Zsuzsa a maguk módján csinosan lézengtek a termek között.

A Missioni és Moschino már-már unalmasan hétköznapi, de pozitívan emberközeli öltözeteket vonultatott fel a bemutatón. Ezzel ellentétben Cavallival történhetett valami borzasztó, amibe még csak belegondolni sem bírok: kollekciói nemhogy az „elmegy” kategóriát megközelítették volna, inkább mondjuk ki bátran: hordhatatlan, csúnya, turkálós. Cavalli színválasztását sem tudom nagyon értelmezni: az idei összeállításban kiemelten hangsúlyozza a kakaszín különböző árnyalatait, ami esetleg terepgyakorlaton még elmegy, egyéb viseletként semmiképp.

A bemutató egyetlen színfoltja az első férfimodell felbukkanása volt, melyet ó, há, hú és wáú női hangfoszlányok kísértek, finom tapssal ötvözve. Aztán sorra jöttek a férfiak, üdítő élmény volt, de jobb lett volna mindenkinek, ha ezt kisgatyában teszik. Az imént említett színárnyalat kiemelt darabjaként a hátul barna foltokkal (!!!) díszített farmert emelném ki. Mondom én, hogy Cavallit valami furcsa ihlette meg.

A kakiszín mellett persze azért voltak szebb ruhadarabok is, egy-egy csillogós, flitteres felső, szoknyák és nadrágok is, kis csattokkal, díszekkel.

Kilenc órakor már véget is ért a szombat délutáni fashion–show, majd nyugtázva a felismerést, miszerint Cavalli is csak ember, a nyári ruhatár frissítésén kezdtem el gondolkozni. Barna szín kizárva.

A Nation and Fashion talán a következő rendezvényre ráncba szedi a most még igen szervezetlen bemutatókat, és akkor talán igazi show lesz.

Kattintson és nézze meg a Mozgópart helyszínen készült összeállítását!