Csupa mellbimbó, karcsú láb, derékhajlat és fenék, egy-egy tekintet – a G13 galéria induló kiállításán fotók formájában „betekintést nyerhetünk a férfiak által vágyott nőkről”, a képek készítői kivétel nélkül férfiak. A határozott elképzelésekkel és erős befektetői háttérrel induló galéria szándékosan vegyíti a divatfotósok és a fotográfusok munkáit.

A Gozsdu-udvar új lakásai még nem kulcsrakészek, de az első lakó már beköltözött az épületegyüttes Király utcai frontjára. A szerda este nyílt G13 földszintje tágas, indusztriális tér, alagsori helyisége inkább diszkrét hangulatot áraszt. A cél az volt, hogy egy New York-i stílusú, minimalista művészeti helyszín jöjjön létre – mondja Mezey Franciska, a G13 vezetője és résztulajdonosa. Mivel nem akarták a dizájn irányába eltolni a galéria kialakítását, nem alkalmaztak belső építészt a tulajdonosok.

A G13 biztosra ment debütáló kiállításával: garantált a közönség érdeklődése, ha test, meztelenség, nők és fotográfia a téma. De nemcsak ez vonzotta a megnyitóra a nagyszámú vendéget; Mezey Franciska és csendestársai hosszú évek óta gyűjtenek, járják a nemzetközi vásárokat és építik a kapcsolatokat Magyarországon és külföldön. 5-10 év műgyűjtés után egy komoly klasszikusokból álló műgyűjteményt hoztak létre, benne olyan nevekkel, mint Munkácsy, Picasso, André Kertész vagy Vasarely. A galéria vezetője szerint nem érdemes úgy belekezdeni a galériázásba, hogy nincs mögötte erős háttér és gyűjtemény, mert a vásárlói kör bizalmát csak így lehet megnyerni.

A vásár a kulcs

A galéria programjának lényege, hogy a klasszikus kortárs műveket együtt mutassák be a ma élő kortárs művészek munkásságával. Több magyar művésszel már szerződést kötöttek, és felvették a kapcsolatot külföldi kortárs alkotókkal is, de az ő képviseletükről egyelőre nincs szó, mert a G13, akármilyen nagy is, mégiscsak egy induló magyar galéria.

Mezey Franciska szerint a klasszikusokkal való vegyülés a nemzetközi vásárokon is hasznos lesz a kortárs magyarok számára, a külföldi közönséggel így könnyebb elfogadtatni a kint jobbára ismeretlen hazai műveket. A nemzetközi vásárokon való részvétel kulcsfontosságú a magyar képzőművészet külföldi népszerűsítésében, és mivel ehhez a presztízses vállalkozáshoz jelentős tőke kell, Magyarországon kevés – bár növekvő számú – galéria teheti meg. A G13 azonban beszáll a ringbe: tulajdonosai úgy érzékelik, jók az esélyeink külföldön. „A magyarok hagyományosan a művészetben jók, a menedzselésben rosszak. De a vásár a kulcs” – mondja Mezey Franciska.

Művészet és divat

A Fénnyel rajzolt nő című debütáló kiállításon szándékosan vegyítették művészek és eddig inkább divatfotósként ismert alkotók munkáit, hogy a vásárlók szélesebb körét vonják be a kortárs művészetbe. „A trendi fotóvilággal azokat akartuk megszólítani, akik nem vásárolnak képeket. Bizonyos típusú művek nem illenek egy modern lakásba” – indokol Mezey Franciska.

A kiállítók közül Lábady István és Dobos Tamás neve inkább a divatvilágban ismert, bár a közelmúltban Lábadyé lett a második legnagyobb leütés a Kieselbach Galéria fotóárverésén. Martin Munkácsi és André Kertész az Egyesült Államokban váltak ismert fotográfussá, Tóth György, aki Magyarországon alkot, az utóbbi években találta meg a gyűjtőkörét, és vált „éhező művészből” befutottá. Puklus Péter a fiatal generációhoz tartozik, a francia kormány ösztöndíjával Párizsban tanult, több egyéni és csoportos kiállítás van mögötte.

A kiállítás leírása szerint a női test mint vizuális téma, képzőművészeti objektum és „ősfantáziák múzsája” nemzedékek óta foglalkoztatja a művészeket. „Az aktfotográfia az egyetlen fotográfiai kategória, mely ennyire közel hozza a férfit és a nőt” – írja Kopeczky Róna művészettörténész. „A művek valódi, rejtett tartalmát a férfi szubjektivitás határozza meg. Nyersebben fogalmazva, betekintést nyerhetünk a férfiak által vágyódott nőkről.”

A hat fotográfus nő-álmai július 13-ig láthatók a Király utca 13. szám alatti galériában.