Fontos ember vagyok. Szétnyílik a tömeg, ha délcegen érkezem. Bonyolult ügyek futnak át a kezeim között. Szálakat mozgatok. Martalócok lesik szemem villanását. Veszek, és eladok. Levegőt, aranyat, kőbányai kokaint. De ez nem elég! Még fontosabb akarok lenni. Akarok lenni VIP. Ha várnom kell, hát a VIP váróban várjak. Ha megjövök, a VIP bejáraton érkezzem, VIP jeggyel, és VIP parkolóban parkoljak. És a partym, hát a partym az csakis VIP lehet. Egy VIP lakosztályban.

A nyár meghozza a sorbanállást, a dugót az autópályán, a tülekedést a strandon. Szívunk a kánikulában, és persze előttünk szolgálják ki a bennfentest, a leállósávban elsüvít mellettünk egy cabrio (mert a KRESZ márkafüggő), és felhevült testünket infarktusba fagyasztja egy kósza jacht hullámfüggönye. Mert nekik szabad. Másból vannak ők, mint mi. Nekik titkos ajtók nyílnak, nekik észrevétlen csusszan a szőnyeg a lábuk alá. Nekik vastag a rántotthús, és hideg a sör. Nekik ismerőseik vannak mindenütt, nekik olyan sorszámot dob a gép, ahol a várakozók száma nulla. Nekik minden lámpa zöldre vált. Ők a VIP-ek. A privilégisták.


Persze eredetileg mindannyian VIP-nek születünk, mert a szüleinek a gyerek az abszolút VIP. Amikor megszületik a kistesó, akkor ő még VIP-ebb, és az ember lassan megszokja, hogy a VIP-ség múlandó, és bizony ahogy egyre növekszünk, úgy kopik a családi VIP, úgy száll át újabb és újabb kistesókra és uncsitesókra, és végül mi magunk hívjuk világra a Very Important Persont. És Akkor leszünk végleg LIP: Least Important Person. Azaz legkevésbé fontos ember.

De vannak a kiválasztottak, akik meg tudták őrizni az ősi VIP-séget, át tudták menteni a felnőttkorba, és bámulatos módon használják a titkos erőt, amely apáról fiúra száll. Mint az ősnemesség. Mert nekünk, földi halandóknak kellenek az Urak, akik előtt hajbókolni lehet, akik nem fogadják a köszönésünket, de mi összesúghatunk mögöttük, és kinevethetjük őket. De menten elcsendesülünk, ha árnyuk ránk vetül!

És persze aztán rajtunk is eluralkodik az az őszinte, és ellenállhatatlan vágy, hogy mi is VIP-pé képezzük önmagunkat. Van, akinek sikerül, de az igazság az, hogy very important personnak születni kell.

Olyannyira, hogy vannak tervek, mivel a sok-sok VIP-et annyira zavarja a nem VIP páriák bűzös tömege, hogy külön országot szereznek magunknak. Welcome to VIPland. Vagy magyarul: a VIPség. És akkor majd ott laknak együtt. Címerükben Vipera. És egyikük sem lesz VIP többé. Csak a háziállataik.

(Indiában, hol éjjel a vadak, van VVIP is. Azaz Very-very important person. Az olyan, mint gyermekkori földrajztanárom, aki két ötöst adott, ha tudtad az anyagot. Ha nem nagyon, akkor csak ötöst. Ha fogalmad sem volt róla, akkor négyest. De persze így semmi értelme sem volt. )