Volt szerencsém egy egész napot eltölteni Eszterrel - baromira elfáradtam, ő nem. Napi 10-12 órát rohangászik a torták, a piskóták, a marcipánok, a gyöngyök és flitterek között, néha elugrik egy-egy fotózásra, egyeztet az asszisztensével, az apjával, az anyjával, akik lesik minden kívánságát, na nem azért, mert el van kényeztetve, hanem hogy, megvalósítsák az álmait. Tortafronton.

Eszternél divatból jöttek a design torták. Nem mintha lenne bármiféle tortatrend Magyarországon, hanem először stylist-ként kezdett melózni, úgy 6-7 éve. Vagyis legeslegelőször a szülei cukrászatában kezdett a Vendéglátóipari Főiskola után, de elege lett belőle, hogy ő mindig, csak a főnök kislánya, senki nem mert neki semmit mondani, szóval szülői nyomás ide – vagy oda, egyszerűen felállt, és szerencsét próbált a divatvilágban.
Aztán külföldön jártában, keltében felfigyelt a lélegzetelállító tortás könyvekre, albumokra, és eszébe jutott, hogy itthon semmi ehhez fogható nem található, a szüleinek még egy rendes tortaalbuma sincs.
Innen az ötlet, hogy ha már torta, akkor első körben esküvői, tehát írt, szerkesztett egy esküvői albumot, amelyben 7-féle stílust különböztet meg, a kihívóan merésztől, a finoman elegánsig. 
Komplett esküvői design: ruha, csokor, és a hozzá passzoló torta.

Az édesség követi a ruhát, stílusban,  színekben, formában. Ha a menyasszonyi viseleten egy hatalmas masni éktelenkedik, tuti, hogy a tortát is átfogja egy. Vagy ha míderes, flitteres, akkor a hatalmas sütemény lyuggatott lesz, és flitterekkel teli. De ha gyöngyös, hímzett, akkor a tortán is gyöngyök gurulnak, és hímzések ékeskednek- csak éppen ehetők.

Aztán az esküvő határt szabott Eszter elképzeléseinek és jöttek az igazi design torták, ahol a képzeletet már nem korlátozta a házasulandók stílusa.

Azt mondja, soha nem születtek volna meg a design torták, ha nem merül bele előtte nyakig a divatba, merthogy a divat, a styling inspirálja a tortákat, és persze néha fordítva. Ha lát egy számára különleges megoldást egy-egy ruhán, biztos beépíti a következő tortába.

Tervezett fehér cipőtortát, arany retiküllel - fotón látva soha nem jönnénk rá, hogy nem valódi cipő és retikül - őrült szülinapi tortát, harsányan égő rózsaszín, piros, sárga, narancs csoki gyertyákkal, Szex és New York tortát, tetejére egy életnagyságú fekete körömcipőt biggyesztett marcipánból – a barátnőjétől kért kaptafa segítségével mintázta – pöttyös tortát, melynek 5 emeletére tízforintosnyi karikákat nyomott harsány marcipánpöttyökből, de tinédzsernek alkotott rendelésre fekete tortát, csoki biztosítótűkkel, és volt persze már bőrdzseki tortája is, meg olyan is, ahol egy csoki meztelen csaj épp elmerül egy rózsaszínű habfürdő tortába, de az elegáns, finoman simulót is megbolondítja egy-egy eszementnek tűnő kreációval, ha azt kéri a megrendelő. Vagy egyszerűen csak kipattan Eszter agyából, talán pont egy ruhát nézegetve egy divatlapban.

A múltkor egy egyszerűnek tűnő fotó ihlette meg: Calvin Klein nevével díszített vászonszalagok voltak egymás fölé tekerve – Eszter megmintáztatta anyukájával csokiból. Először nem volt elégedett, mert kicsi lett, és nem igazán voltak élénkek a színek, de „átszabatta”. 

Anyukáját, Horváth Pannit kérdezve, hogy milyen, mikor a gyerek instruálja a szülőt, azt feleli: nagyon büszke rá, hogy Eszter ilyen szinten és színvonalon foglalkozik a cukrászattal, de persze ezt nem hangoztatja előtte. Sokszor persze idegesítő is tud lenni - mondja az édesanya - hogy olyanokat talál ki, hogy égnek áll tőle a haja. A múltkor, mikor a Makány Márta divattervezőnek kreált egy tortát, amelyik egy csini nőt mintázott meg, nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a marcipán az igenis nem nyújtható, meg bővíthető, szűkíthető, mint egy ruha, hanem annak adottságai vannak. De Eszter addig erőszakoskodott, míg elkészült a tortamű – pontosan úgy, ahogy ő szerette volna, darázsderékkal.
Szóval határozott egy nő ez a Horváth Eszter, nem ismer lehetetlent, véghez viszi, amit akar, ha a melóról van szó. Mindenbe beleszól, erőszakoskodik, de a végén ő győz. Lehet, hogy közben néha az alkalmazottak idegeire megy, de mégis - ők is mindent megtesznek, hogy sikerüljön egy-egy tortakreáció. A fotózásra szánt torták vázához dalolva vágják flexxel a hungarocellt, és örülnek, ha az Eszter végre rábólint az alkotásra.

A pasija is odáig van érte, nagy közöttük az összhang, zsák és foltja. Tamásnak minden tervét megmutatja, szinte folyamatos kontrollt igényelve. Merthogy Eszternek saját bevallása szerint: állandó a bizonytalanság az életében. És ez valahol a szüleinek való megfelelni vágyásból fakadt még anno.
Apukája, Horváth Ferenc, aki a cukrászüzemet irányítja, na ő keményebb dió, mint a mama, hiszen neki kell megvalósítani, azt a piskóta szerkezetet, amire majd rájön a máz, az íz, a díszítés. 
Eszter pöttyös tortáját meglátva kiakadt egy kicsit, hogy ezt meg aztán ki fogja megvenni, de ma már „fejet hajt” előtte – elismeri lánya tudását, és agyszüleményeit is. Ma már úgy érzi, Eszter pöttyöse például, egy poén, amilyet senki más nem készít. Nem azért, mert nem tud, hanem mert, nem mer. És most már Horváthék ízlést formálnak a magyar tortapiacon. Formában és ízben egyaránt. 

Eszter új designcukrászdája a Sugar mesevilágot idéz. Látvány és finomság összekapcsolódik az építészetben és a sütikben is. A nagy terek, a nyalóka székek, a sok csík, és kör, a csoki szökőkút, az ezerféle drazsé, az önkiszolgálás szabadsága – mind, mind egy jövőbe mutató mesevilágot idéz.
Eszter egy olyan cukit szeretett volna, mint Aliz Csodaországban – azt hiszem sikerült neki.

Az ízvilág is különleges az új Sugarban, a hagyományos csokitorta például három rétegű, egy ét csokis, egy fehér csokis, és egy tejcsokis réteg simul lágyan egymásra, amitől igazán szeletelésnél ájul be az ember. És akkor csak ezután jön az nyiminyami.

Eszterből nem hiányzik a mersz, de azért nincs elszállva: a funkció és a forma kezet fogott a tortáiban, imádja például a mini tortákat, ahol vagy a sok kis falatnyi, egy harapásra bekapható minitorta együtt kirakva alkot egy alakzatot, vagy a nagy „anyatorta” hordozóként jelenik meg, rá vannak kapaszkodva a kicsinyek: a csúcsra körbefutó peremre illesztve. Láttam egy olyan citromtortát náluk, melyet csokoládé borított, és egész eperszemek voltak köröskörül szinte ráragasztva. 

Eszter szerint ez roppant mód praktikus, mivel folyton az a probléma a tortáknál, hogy vagy túl nagy és akkor legalább három napig azt eszi az egész család -, vagy kevés, az meg nagy beégés. És persze nehéz kiszámolni egy vendégsereglet édességigényét.
Álmodott már kutyás tortát is, egy olyan hölgynek lett rendelve, aki egy édes kis mopszot imád. Eszter készített egy cuki táskát, amelyből kikandikál egy mopsz feje – természetesen csokiból. Annyira meghatódott az ünnepelt, hogy miközben szinte eszét vesztve zokogott, nem engedte felvágni a tortát.
Eszter szerint, ez állandó probléma: az ünnepelt egyszerűen ragaszkodik a kész műhöz, ilyenkor SOS rendelni kell telefonon egy mindegy milyen tortát, csak azonnal, taxi is fizetve, csak könyörgöm, legyen mit felvágni.
Tehát Eszter design tortái kész műalkotások. És ugyan, ki venné a bátorságot feldarabolni egy könyvet, vagy egy festményt? A világtörténelem elvetemültjeiről most ne vegyünk tudomást.

Szülei cukrászdájába tehát mégis visszatért – de nem apuka, anyuka kislányaként, hanem vérbeli, profi designerként, kritikus, pontos, precíz maximalistaként, aki ötletel, próbálkozik, szárnyal, elkeseredik, de mer, és akar. Nagyon. Elsősorban bizonyítani. Magának, a szüleinek, a pasijának, a barátainak és az egész világnak - hogy képes rá. Horváth Eszter még csak huszonéves…