Vasárnap Vácott jártunk, kerestük a könyvhét nyomait, de nem találtuk. Viszont a barokk építészet csodái és a pazarul felújított főtér mellett ráakadtunk egy figyelemre méltó kutyakozmetika üzletre, a Blöki Tuningra. A barokk tanösvény bejárása után vissza a fővárosba.
A 2008-as könyvhét leginkább a szerénységével tűntetett, alig voltak vásárlók, talán soha ennyire kevesen nem látogattak ki a fesztiválra, mint idén. Az okokat nyilván hosszasan lehetne sorolni, elég legyen itt annyi, hogy az meglehetősen szerény vállalás, hogy leszerződtetjük csütörtök délutánra az unalomig ismert tűzoltózenekart, kiválasztunk egy tekintélyt, aki felolvassa a megnyitó szöveget, a színpadtól öt méterre már nem hallható rádiós pódiumbeszélgetéseket szervezünk, és olyan dedikálásokat, melyek nincsenek bepromózva, tehát egy első kötetes költő vagy prózaíró dedikálására garantáltan nem megy el senki az odaszervezett barátokon kívül. És vajon miért menjen valaki a Vörösmarty térre, ha a légkondicionált plázákban is megveheti a könyveket – ha van Libri kártyája, a Westendben is kap rá 10% kedvezményt…. Ha nem gondolják újra a könyvhét koncepcióját, struktúráját, néhány év múlva magától múlik ki a lassan nyolcvan éve megrendezésre kerülő rendezvény.
Jó volt látni viszont a Petőfi Irodalmi Múzeum standját, ahol megvehettük Márai Sándor útlevelét, mely valójában egy notesz, vagy Ottlik diákigazolványát – szintén notesz.Vehettünk „írós” könyvjelzőket, ceruzákat, hűtőmágneseket, táskákat.
Márai útlevele… valahol itt kezdődik a kreativitás, következő könyvhetet előkészítő meetingre ezt vinném be, és azt mondanám: legyen ez a kiindulás…
Legyen Abbázia kávézó pavilon, legyenek beöltözött József Atillák, akikkel fotózkodni lehet, legyen bármi, csak ne ez a műanyag asztalos, műanyag poharas dögunalmas dedikálások.
