Egy ismerősöm szerint egyetlen igazán fontos dolog van ma Agyarországon, a Nagy Imre-per hanganyagának lejátszása. Speciel engem jobban izgat, hogy piros hólyagok tűnnek fel és tűnnek el a kislányom arcán, de mivel nem voltunk a heimpálban és nem mondták, hogy bolhacsípés, annyira nem aggódom. Ha ezt most nem érted, akkor szerencsés vagy, egy tragédiáról lemaradtál.
- Te, a Nagy Imre az nem kommunista?
- De, az. Egy kicsit.
- És olyat nem találtak, aki egy kicsit sem az?
Én ezen a ponton sikítva röhögtem. Persze ez csak egy geg, a többit tudjuk. Tudjuk?
Annyit mindenképpen, hogy van a jó kommunista meg a rossz kommunista. Tessék mondani, ugyanez kapható fasisztában is?
Nem tudom, hogy mit tudunk, pedig úgy tűnik, nagykorúvá váltunk – mondhatni érettségiző korba léptünk, legalábbis ami Nagy Imrét illeti. 18 évvel azután, hogy egy lobogó hajú, borostás fiatalember egy napra levetette a kockás inget, félretette a guevara-i bozótharcot, és elmondta a magáét a koporsók fölött a tömegben álló, társai kezét szorító (egyébként alapvetően balos) apámnak, megérettünk arra, hogy átmenetileg megtudhassuk, mi is történt (elvileg) valójában. Közben a fiatalember valahogy konzervatív keresztény lett, apám meg még mindig balos. De hogy mi tartotta vissza eddig a mindent tudó mutatóujjat a play megnyomásától, az azért érdekelne. Hogy elhihetem-e, hogy ez a teljes hanganyag? Hogy miért nem lesz ez tananyag, miért nem megy ez minden nap az andrássyút60ban, miért mondják, hogy egyszeri, és ha lemarad, akkor kimarad?
Miért nem lesz ez tananyag?
Hogy Petőfi lekerült a pénzünkről, az egy dolog. Nagy Imre rajta sem volt. Például.
Most azt mondják, hogy itt a teljes igazság. Biztos úgy van. Csak épp a teljes igazsághoz még számtalan igazság szükségeltetik, és valahogy úgy érzem, nekünk, éretteknek nem elég 50 év csend az érettségihez, minimum a duplájára tartunk igényt. Mire biztosan kidöglik az egész generáció és a maradék rokonság már nevet változtathatott. Azt már tudjuk, hogy Petőfi akkor és ott nem szavalhatta el, hogy a szakállas úriember szétszakadt tenyérrel esett volna a másik orcájára is, ha a szeget a tenyerén ütik át, és nem kötözik oda legalább a csuklójánál fogva, de azért a képeken ez mindig máshogy van, és a stigmák mégiscsak a tenyéren…
Biztos meglesz a Pillanat, amikor már el tudom hinni, hogy ez a Teljes Igazság. (Vagy legalább a Bacsó csinálna egy Másik Tanút.) Csak addigra már nem leszek képes tudni és hinni. És majd egyszer az is kiderül, hogy hogy volt ez a megváltott/leváltott rendszer, a savanyú pofájúak helyére lépett savanyúakkal.
Még jőni fog, ha jőni kell…
Tessék mondani, ügynöklista van?
Mert azt már tudjuk, hogy nem Oswald ölte meg JFK-t, épp csak azt nem árulják el, hogy mégis ki. De azért az Oliver Stone-film ott van a polcomon. Mert érdekel, mert fontos. Még ha csak részigazság is.
Ha ez a hanganyag tényleg olyan igaz és fontos – márpedig az! - , akkor hadd ne haljak már meg hülyén, csak mert épp most mentem szabadságra és vidéken nyaralok internet nélkül. Hadd tegyem már oda a Temetetlen halott mellé.
Tessék mondani, azt lehet, hogy ez engem érdekel és nagyon, csak most nem tudok, szóval hogy akkor, amikor kedvem van, és igérem, hogy többször is, mert már a Faludyval is így voltam, hogy többször, mert sokkal több volt benne 56-ról is, mint a derékszögű tankönyvekben?
