Ötven évet vártunk, hogy nyilvánosságra kerüljön Nagy Imre és társai perének teljes magnófelvétele. Nagy Imrét 1958. június 15-én államellenes szervezkedés és hazaárulás vádjával ítélte halálra a népbíróság, és másnap honvédelmi miniszterével, Maléter Pállal és Gimes Miklós újságíróval együtt kivégezték.
Kicsit furcsa, hogy 50 év alatt, illetve 1990 óta - amikor a Legfelsőbb Bíróságtól az Országos Levéltárhoz került a Nagy Imre-per hanganyaga - miért csak most jutott az OSA Archívum, illetve egyik munkatársa, Tamási Miklós eszébe, hogy elérhetővé tegyék a per eredeti hangzóanyagát a nagyközönség számára is.
Nyilvánvalóan az évforduló is hozzájárult, hogy valamivel kirukkoljunk a nyilvánosság elé, a másik ok pedig az, hogy – véletlen egybeesés folytán – az Országos Széchenyi Könyvtárban mostanában fejeződött be az Országos Levéltárban eredetileg magnetofon kazettákon őrzött hanganyag digitális feldolgozása.
Úgy tudom, a Nagy Imre-per jegyzőkönyve és a most nyilvánosság előtt is lejátszott hangfelvétel nem teljesen egyezett…
Igen, a jegyzőkönyv legnagyobb hiányossága az volt, hogy bár ismertetett bizonyos iratokat, azoknak a háttéranyaga csak a magnetofonon rögzült, a jegyzőkönyvben ezek az iratok nem voltak láthatóak, csak 1-2 utalás szerepelt rájuk. A jegyzőkönyv például nem tartalmazza a vád álláspontját - amit Szalai József a Legfőbb Ügyészség képviseletében másfél órán keresztül ismertetett - , de maga az ítélet sincs beszerkesztve! Az ítélet 50 oldalas anyagát a Történeti Levéltárból sikerült megszereznünk.
A kutatók számra eddig is hozzáférhető volt a Nagy Imre-per hanganyaga, most tulajdonképpen a nagyközönség férhetett hozzá, hallgathatta meg egy héten keresztül az OSA Archívumban. Kik voltak a látogatók? Kiket érdekelt leginkább a per anyaga?
Elsősorban az áldozatok, az elítéltek leszármazottai mutatták a legnagyobb érdeklődést.
Megrendítő volt számukra?
Természetesen, hiszen volt olyan hozzátartozó, aki most hallotta először a nagypapának a hangját, ahogy ezt például Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája említette. De nagyon sok olyan más perben elítélt is jelen volt a hallgatóság soraiban, akik közvetlenül nem voltak érintettek a Nagy-perben. És számos olyan egyetemista is ült a közönség soraiban, akik tanulmányaik során részletesebben foglalkoztak, foglalkoznak a témával.
Hány embert érdekelt ez az egy hetes hangos publikálás?
Hullámzó volt a jelenlét. Az elején és a végén nagyobb létszámban voltak jelen az érdeklődők, az ítélethirdetés telt házas volt: 200 fős ülőhelyet biztosítottunk, de rengetegen álltak a széksorok mellett és a karzaton is. Összességében elmondható, hogy az egy hét alatt több mint ezren fordultak meg az OSA Archívumban, és hallgattak bele a per anyagába.
Úgy tudom, hogy voltak olyanok is, akik mind az 52 órát végigülték…
Valóban voltak, akik szisztematikusan készültek arra, hogy végighallgassák az 52 órát, másfelől kutatóműhelyek is képviseltették magukat: egyszerűen beosztották a munkatársaik között, hogy folyamatosan, minden időpontban legyen ott valaki közülük, hogy saját maguk számára is rekonstruálhassák a történteket.
Mi lesz a hanganyag további sorsa?
Az Országos Levéltár nekünk erre az egy közlésre kölcsönözte a hanganyagot, de párhuzamosan folyik a hanganyag digitális feldolgozása az írásos jegyzőkönyvvel együtt. Várhatóan a Széchényi Könyvtár és az Országos Levéltár egy közös DVD-n jelenteti majd meg az anyagot. Ez a DVD az úgynevezett előper február 5-ei anyagát is tartalmazza majd - sajnos a február 6-ai napról hangfelvétel nem maradt fenn, pedig készült - , és ezen kívül írott háttéranyagok is helyet kapnak majd rajta. A gond az, hogy a jogi feltételek más minőségűek, mint ennél az egyszeri lejátszásnál, hiszen az OSA csak a vádlottak hozzátartozóinak a beleegyezését kérte a lejátszáshoz.
Simán ment? Mindenki beleegyezett?
A vádlottak köréből igen. Voltak fenntartások, megjegyzések, de végük is mindenki aláírta a belegyező nyilatkozatot. A DVD megjelenésekor viszont a 24 tanúnak, illetve a perben elhangzott nevek leszármazottainak hozzájárulása is szükséges.
Milyen fenntartásokkal, kitételekkel találkoztak?
Alapvetően az volt az ellenvetés - ami mindmáig a Terror Házában vetített 1 órás propagandafilmmel is kapcsolatos - , hogy esetleg tendenciózusan állítják be a szereplők politikai megnyilvánulásit. Ezen kívül az a gyanú is megfogalmazódott - itt a Donáth családot kell megemlítenem - , hogy nem biztos, hogy ez az 52 órás felvétel érintetlen.
Gondolom, alaposan megvizsgálták, hogy külső beavatkozás módosította-e a hanganyagot, esetleg „tetten érhető-e" kihagyás.
A mi feladatunk az előkészítés 2 hónapja alatt nem volt más, mint azt kontrollálni, hogy ez az 52 óra valóban hitelesen az eredeti hangfelvételt tartalmazza-e. Külső beavatkozásnak technikai szempontból nem volt nyoma, illetve a jegyzőkönyvi verziókkal folyamatosan összevetve is hitelesnek találtuk a hanganyagot.
Az OSA Archívum munkatársainál, és a közönség körében változott-e, és hogyan Nagy Imre értékelése?
Részleteiben természetesen módosult, hiszen olyan új információkhoz jutott hozzá az ember, amelyek korábban nem álltak rendelkezésére. Azt kell, hogy mondjam, hogy valóban az emberi minőség az, ami megrendítő Nagy Imrénél, illetve a vádlottaknál egyenként. Azok a mikro-rezdülések, közbeszólások, amelyek a hanganyagból sugároznak, mind azt bizonyítják, hogy Nagy Imre valóban rendíthetetlenül, hétfőtől vasárnapig konzekvensen ragaszkodott ahhoz, hogy minden mondatával demonstrálja a saját teóriájának a megalapozottságát, és a szocializmus iránti elkötelezettségét. Soha nem vesztette el a fejét – abban a hisztérikus légkörben ez hihetetlen nagy önuralomra vall -, mindvégig higgadt és kimért maradt, rendkívül következetesen ragaszkodott a maga kommunista álláspontjához. Természetesen nyomon követhetőek álláspontváltozások is a per során. Nagyon megrendítő például az a péntek délelőtti tárgyalási szakasz, amikor a vádlottaknak - az ügyész javaslatára - egy dokumentumfilm-részletet mutattak be, a nyugati tudósítóknak elsősorban a Köztársaság térről, a lincselés hangulatáról, eseményeiről készített beszámolóját. Maléter és Tildy Zoltán nagyon megrendült a filmet nézve: Maléter - aki a saját ügyében pontosan látta, hogy meghamisított dokumentumokat tálaltak a bíróság elé - a hiteles dokumentumfilm-felvételeket látva módosította az álláspontját. Tildy is ekkor szembesült először ezekkel az atrocitásokkal, és ezáltal ő is megkérdőjelezte a Nagy Imre-kormányban játszott szerepét.
Ön, illetve az OSA Archívum számára mi ennek az egy hétnek a konklúziója?
Magának a hangfelvételnek a nyomán nekem az a meggyőződésem, hogy ha nagy munkával is, de neki kell látni a teljes anyag leírásához. Elengedhetetlen a kritikai feldolgozás, tehát jegyzeteléssel, szöveg kiegészítéssel kell kontrollálni az anyagot. A cél, hogy egy tartalmilag hiteles dokumentumot létrehozva végre tisztán lehessen látni azt, hogy voltaképpen mi is történt pontosan 50 évvel ezelőtt.
A www.digitarchiv.hu-n már a nyilvánosság számára is hozzáférhetőek a Nagy Imre-per bizonyos dokumentumai. Itt Nagy Imre utolsó - a kegyelmi tanács elutasító döntése utáni - szavait is elolvashatjuk, miszerint a halálos ítéletet indokolatlannak, megalapozatlannak, elfogadhatatlannak tartja. "Súlyos bírói hiba áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek" – ezek voltak Nagy Imre utolsó szavai. Éppen ma 50 éve.
Nyilvánvalóan az évforduló is hozzájárult, hogy valamivel kirukkoljunk a nyilvánosság elé, a másik ok pedig az, hogy – véletlen egybeesés folytán – az Országos Széchenyi Könyvtárban mostanában fejeződött be az Országos Levéltárban eredetileg magnetofon kazettákon őrzött hanganyag digitális feldolgozása.
Révész Béla
Úgy tudom, a Nagy Imre-per jegyzőkönyve és a most nyilvánosság előtt is lejátszott hangfelvétel nem teljesen egyezett…
Igen, a jegyzőkönyv legnagyobb hiányossága az volt, hogy bár ismertetett bizonyos iratokat, azoknak a háttéranyaga csak a magnetofonon rögzült, a jegyzőkönyvben ezek az iratok nem voltak láthatóak, csak 1-2 utalás szerepelt rájuk. A jegyzőkönyv például nem tartalmazza a vád álláspontját - amit Szalai József a Legfőbb Ügyészség képviseletében másfél órán keresztül ismertetett - , de maga az ítélet sincs beszerkesztve! Az ítélet 50 oldalas anyagát a Történeti Levéltárból sikerült megszereznünk.
A kutatók számra eddig is hozzáférhető volt a Nagy Imre-per hanganyaga, most tulajdonképpen a nagyközönség férhetett hozzá, hallgathatta meg egy héten keresztül az OSA Archívumban. Kik voltak a látogatók? Kiket érdekelt leginkább a per anyaga?
Elsősorban az áldozatok, az elítéltek leszármazottai mutatták a legnagyobb érdeklődést.
Megrendítő volt számukra?
Természetesen, hiszen volt olyan hozzátartozó, aki most hallotta először a nagypapának a hangját, ahogy ezt például Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája említette. De nagyon sok olyan más perben elítélt is jelen volt a hallgatóság soraiban, akik közvetlenül nem voltak érintettek a Nagy-perben. És számos olyan egyetemista is ült a közönség soraiban, akik tanulmányaik során részletesebben foglalkoztak, foglalkoznak a témával.
Hány embert érdekelt ez az egy hetes hangos publikálás?
Hullámzó volt a jelenlét. Az elején és a végén nagyobb létszámban voltak jelen az érdeklődők, az ítélethirdetés telt házas volt: 200 fős ülőhelyet biztosítottunk, de rengetegen álltak a széksorok mellett és a karzaton is. Összességében elmondható, hogy az egy hét alatt több mint ezren fordultak meg az OSA Archívumban, és hallgattak bele a per anyagába.
Úgy tudom, hogy voltak olyanok is, akik mind az 52 órát végigülték…
Valóban voltak, akik szisztematikusan készültek arra, hogy végighallgassák az 52 órát, másfelől kutatóműhelyek is képviseltették magukat: egyszerűen beosztották a munkatársaik között, hogy folyamatosan, minden időpontban legyen ott valaki közülük, hogy saját maguk számára is rekonstruálhassák a történteket.
Mi lesz a hanganyag további sorsa?
Az Országos Levéltár nekünk erre az egy közlésre kölcsönözte a hanganyagot, de párhuzamosan folyik a hanganyag digitális feldolgozása az írásos jegyzőkönyvvel együtt. Várhatóan a Széchényi Könyvtár és az Országos Levéltár egy közös DVD-n jelenteti majd meg az anyagot. Ez a DVD az úgynevezett előper február 5-ei anyagát is tartalmazza majd - sajnos a február 6-ai napról hangfelvétel nem maradt fenn, pedig készült - , és ezen kívül írott háttéranyagok is helyet kapnak majd rajta. A gond az, hogy a jogi feltételek más minőségűek, mint ennél az egyszeri lejátszásnál, hiszen az OSA csak a vádlottak hozzátartozóinak a beleegyezését kérte a lejátszáshoz.
Simán ment? Mindenki beleegyezett?
A vádlottak köréből igen. Voltak fenntartások, megjegyzések, de végük is mindenki aláírta a belegyező nyilatkozatot. A DVD megjelenésekor viszont a 24 tanúnak, illetve a perben elhangzott nevek leszármazottainak hozzájárulása is szükséges.
Milyen fenntartásokkal, kitételekkel találkoztak?
Alapvetően az volt az ellenvetés - ami mindmáig a Terror Házában vetített 1 órás propagandafilmmel is kapcsolatos - , hogy esetleg tendenciózusan állítják be a szereplők politikai megnyilvánulásit. Ezen kívül az a gyanú is megfogalmazódott - itt a Donáth családot kell megemlítenem - , hogy nem biztos, hogy ez az 52 órás felvétel érintetlen.
Nagy Imre és vádlott-társai az ítélethirdetéskor
Gondolom, alaposan megvizsgálták, hogy külső beavatkozás módosította-e a hanganyagot, esetleg „tetten érhető-e" kihagyás.
A mi feladatunk az előkészítés 2 hónapja alatt nem volt más, mint azt kontrollálni, hogy ez az 52 óra valóban hitelesen az eredeti hangfelvételt tartalmazza-e. Külső beavatkozásnak technikai szempontból nem volt nyoma, illetve a jegyzőkönyvi verziókkal folyamatosan összevetve is hitelesnek találtuk a hanganyagot.
Az OSA Archívum munkatársainál, és a közönség körében változott-e, és hogyan Nagy Imre értékelése?
Részleteiben természetesen módosult, hiszen olyan új információkhoz jutott hozzá az ember, amelyek korábban nem álltak rendelkezésére. Azt kell, hogy mondjam, hogy valóban az emberi minőség az, ami megrendítő Nagy Imrénél, illetve a vádlottaknál egyenként. Azok a mikro-rezdülések, közbeszólások, amelyek a hanganyagból sugároznak, mind azt bizonyítják, hogy Nagy Imre valóban rendíthetetlenül, hétfőtől vasárnapig konzekvensen ragaszkodott ahhoz, hogy minden mondatával demonstrálja a saját teóriájának a megalapozottságát, és a szocializmus iránti elkötelezettségét. Soha nem vesztette el a fejét – abban a hisztérikus légkörben ez hihetetlen nagy önuralomra vall -, mindvégig higgadt és kimért maradt, rendkívül következetesen ragaszkodott a maga kommunista álláspontjához. Természetesen nyomon követhetőek álláspontváltozások is a per során. Nagyon megrendítő például az a péntek délelőtti tárgyalási szakasz, amikor a vádlottaknak - az ügyész javaslatára - egy dokumentumfilm-részletet mutattak be, a nyugati tudósítóknak elsősorban a Köztársaság térről, a lincselés hangulatáról, eseményeiről készített beszámolóját. Maléter és Tildy Zoltán nagyon megrendült a filmet nézve: Maléter - aki a saját ügyében pontosan látta, hogy meghamisított dokumentumokat tálaltak a bíróság elé - a hiteles dokumentumfilm-felvételeket látva módosította az álláspontját. Tildy is ekkor szembesült először ezekkel az atrocitásokkal, és ezáltal ő is megkérdőjelezte a Nagy Imre-kormányban játszott szerepét.
Ön, illetve az OSA Archívum számára mi ennek az egy hétnek a konklúziója?
Magának a hangfelvételnek a nyomán nekem az a meggyőződésem, hogy ha nagy munkával is, de neki kell látni a teljes anyag leírásához. Elengedhetetlen a kritikai feldolgozás, tehát jegyzeteléssel, szöveg kiegészítéssel kell kontrollálni az anyagot. A cél, hogy egy tartalmilag hiteles dokumentumot létrehozva végre tisztán lehessen látni azt, hogy voltaképpen mi is történt pontosan 50 évvel ezelőtt.
A www.digitarchiv.hu-n már a nyilvánosság számára is hozzáférhetőek a Nagy Imre-per bizonyos dokumentumai. Itt Nagy Imre utolsó - a kegyelmi tanács elutasító döntése utáni - szavait is elolvashatjuk, miszerint a halálos ítéletet indokolatlannak, megalapozatlannak, elfogadhatatlannak tartja. "Súlyos bírói hiba áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek" – ezek voltak Nagy Imre utolsó szavai. Éppen ma 50 éve.
