Csaknem száz évet kellett várni, míg 1912 után újra megjelenhetett Goldziher Ignác, a húszévesen doktorált orientalista tudós Előadások az iszlámról című könyve magyarul - mondta Hajnal István, az ELTE tudományos főmunkatársa a Katalizátor Könyvkiadó könyvbemutatóján Budapesten szerdán.
A kötet, amelyet németül előbb (1910) adtak ki, mint magyarul, teljes, átfogó képet ad az iszlámról. Hat témakört ölel fel, így Goldziher Ignác írt Mohamedről, az iszlám megalapítójáról, a vallási alapú törvénykezésről, a mohamedán vallás dogmatikájáról, az iszlámban is ismert aszketizmusról, valamint szektáiról, illetve az arabok vallásának későbbi fejleményeiről - tekintette át a kötet fejezeteit a szakértő.
Hajnal István beszélt arról, hogy az iszlám világ egyetemein, főiskoláin is alapvető műnek tekintik ezt a munkát, amihez a hallgatók is bizalommal fordulnak, mint áttekintő műhöz, ezért "Goldziher Ignác mind a mai napig velünk él". A könyv hátoldalán olvasható ajánlóban pedig ez olvasható: "volt idő, amikor az iszlám vallás legnagyobb tudósa nem iszlám vallású volt, hanem Mózes hitének követője; ez a kiváló orientalista, a magyar Goldziher Ignác".
Goldziher Ignác életművét méltatva Hajnal István emlékeztetett arra, hogy Németországból bevándorló szegény zsidó család sarjaként a híres orientalista Vámbéry Ármin karolta fel, gimnazistaként is beengedve őt egyetemi óráira. Ezután külföldi ösztöndíjakat szerzett diákjának Nyugat-Európában és a Közel-Keleten, így Kairóban, Damaszkuszban és Bejrútban; ennek részeként kivételezettként, egyedüli európaiként járhatott a kairói Al-Azhar teológiai főiskolára. Ennek is köszönhető, hogy a modern arabisztika megalapítója lett - jegyezte meg.
Munkásságának jelentős állomása az 1881-ben megjelent Iszlám című műve, amelyet 1891-ben az arab gúnyversek és átokmondások elemzéseit tartalmazó Mohamedán tanulmányok című kötete követett. Az arabok című munkája 1903-ban először Marczali Henrik Nagy képes világtörténetének negyedik kötetében látott napvilágot.
Az ELTE tudományos főmunkatársa utalt arra, hogy sok helyre hívták külföldre tanítani, családja miatt viszont nem vállalta ezeket a megbízatásokat. Tudományos munkásságát azzal ismerték el, hogy 1872-től egyetemi magántanár volt, igaz, ezért a munkájáért nem kapott fizetést egészen 1904-ig. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanakkor 1892-ben rendes tagjává választotta, és 1905-ben annak nyelvtudományi osztályvezetője lett. Külföldi nyelven megjelent cikkeit hat kötetben, 2500 oldalon adták ki, míg magyar publikációi két kötetben, 1100 oldalon jelentek meg az 1970-es években - mutatott rá.
Raj Tamás főrabbi előadásában kiemelte: Goldziher Ignácnak kettős kötődése volt, magyar és zsidó. Furcsa ellentmondásként említette, hogy külföldön azért nem fogadott el katedrát az egyetemeken, mert kötődött Magyarországhoz, míg itt azért nem kaphatott 30 évig egyetemi főállást, mert zsidó volt, ugyanakkor még a rabbiképzőn sem jutott neki hely. Arra is kitért, hogy Goldziher Ignác 30 éven keresztül a pesti zsidó hitközség titkára volt, ebből a fizetéséből tartotta el családját.
