A XX. század magyar plakátművészetének politikai vonatkozású darabjaiból válogat a Budapesti Történeti Múzeum pénteken megnyílt kiállítása. A sokatmondó Propaganda! című tárlaton a múzeum saját gyűjteményéből látható 53 eredeti plakát a Tanácsköztársaság, a Horthy-korszak, az ötvenes évek, a Kádár-rezsim és a rendszerváltás politikai kultúrájának és képzőművészetének összefonódásáról nyújt néha mulatságos, máskor elgondolkodtató képet.

"A plakát eredendően a nagyváros műfaja. A tudatra akar hatni, fel akarja hívni a figyelmet, de erre csupán néhány másodperce van" - emlékeztetett a műfaj sajátosságaira Pótó János történész a kiállítás pénteki megnyitóján.
Mint elmondta, Magyarországon csak az 1910-es években született meg a politikai plakát, hiszen a szavazati joggal rendelkező polgárok alacsony száma miatt a hatalomban lévő pártok nem kívánták az utcára vinni a politikát.


"A műfaj első fénykora 1918-19. Az őszirózsás forradalom idején érthető a felfutás, a tanácsköztársaság plakátkultusza azonban magyarázatot igényel, hiszen a proletárdiktatúra a politikai verseny teljes kizárásával működött" - hívta fel a figyelmet Pótó János, hozzátéve, hogy a Kun Béla-kormány a Képzőművészeti Főiskolán plakáttanszéket hozott létre, és a plakátügyekkel kormánybiztos foglalkozott.

A történész szerint "az idea keletről jött": a tanácsköztársaság vezetőinek a bolsevik propaganda szolgáltatta a mintát, amely vizuális sokkal igyekezett bizonyítani erejét. A rövid kommunista időszak ezen a téren hazánkban is nyomott hagyott, így a plakátművészet az állami propaganda részévé vált a Horthy-korszakban is.

"Pest utcáin járni a választások idején a legkínosabb büntetés, ami látó emberre kiszabható" - idézett egy kortárs visszaemlékezést Pótó János, majd megerősítette, a politika a két háború közötti időszakban általában nem tudott felülemelkedni a "nemzeti giccsen".

A politikai plakát második aranykorát jelentő 1945-47-es éveket követően a sokszínűség azután pillanatok alatt eltűnt a kommunista hatalomátvétel alatt. "Cipőt a cipőboltból" - elevenítette fel a történész az ötvenes évek egy plakátjának oly jellemző antiszlogenjét, és véleménye szerint ugyanilyen evidenciát sulykolt a "Szavazz a Népfront jelöltjére!" felhívás is, hiszen másra voksolni úgysem lehetett.

"A hatvanas évekre maradt a sulykolás, az ünnepek, az évfordulók" - folytatta Pótó János a kádári pangás fantáziátlanságára emlékeztetve, amely véleménye szerint a rendszerváltás plakátjainak erős érzelmi hatását is magyarázta.
"Sok plakát valódi műtárgynak számít" - hívta fel a figyelmet a kiállítás művészi értékeire Basics Beatrix.
A Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese elmondta, hogy az intézmény sokezres gyűjteményéből Balla Loránd és Perényi Roland válogatta a század plakáttörténetét végigkövető tárlat anyagát. "A két fiatal történésznek az anyagot fel is kellett dolgoznia, mert szerettük volna azt digitalizálni" - árulta el, megjegyezve: "a gyűjtemények ilyen módon való közzététele a jövő útja".

Az anyagot digitális formában kiadó Arcanum Kft. marketing igazgatója, Somfay Örs elmondása szerint a kiállítás megnyitójával egy időben megjelenő multimédiás DVD 5200-nál is több plakátot dolgoz fel a XX. század elejétől a 2000-es évekig, a legkülönfélébb témákban. A sokféle alkalmazással, így részletes keresővel ellátott nagyszabású digitális kiadvány forrásmunkának számít - hangsúlyozta az igazgató, majd hozzátette: "ennyi plakátot egyben még senki sem láthatott".