Amíg Mátyás király alszik, addig nincs igazság - tartja a horvát népi mondás, erről is szó volt a Horvát művészek Corvin Mátyás udvarában - Mátyás király alakja a horvát történeti és néphagyományban címmel hétfőn megtartott magyar-horvát történész tanácskozáson, a Budapesti Történeti Múzeumban.
Megemlítette, hogy a reneszánsz Magyarországon tipikus udvari művészet volt, és ennek művelésében erős kapcsot jelentett Dalmácia a kontinens és a mediterrán városok között. A 15. század második felében különösen erősek voltak a kulturális-művészeti kapcsolatok a magyar-horvát államközösség részét képező, de gyakorlatilag független Raguzai Köztársaság (Dubrovnik) és Magyarország között. Ennek köszönhetően Mátyás alakja meghatározó helyet foglal el a városállam latin és horvát nyelvű 15-17. századi irodalmában.
A kapcsolatok természetességét jelzi, hogy a szláv származású ifjú Janus Pannoniust (Csezmicei János) a raguzai Ivan Gazulic tanította az írás mesterségére. Mátyás udvari könyvtárosa Jerolim Zadranin, akit csak Librariusnak hívtak, összegyűjtötte a régi kéziratokat és könyveket Görögországból és Törökországból - tudta meg a hallgatóság a horvát professzortól.
A raguzai Ivan Gucetic, a trogiri Koriolan Cipico vagy a zárai (zadari) Simun Kozicic és mások Mátyás király szolgálatában egyúttal a keresztény Európa végein védték a Nyugat értékeit - tette hozzá Igor Fiskovic.
Sokcsevits Dénes, a pécsi egyetem oktatója Mátyás király és apja, Hunyadi János ábrázolásáról értekezett a horvát történetírásban, a szépirodalomban és a néphagyományban. A reneszánsz horvát nyelvű irodalmában esik a legtöbb szó a magyarokról, a közös, törökellenes küzdelmek miatt. A horvát hősi énekek sora zengte Hunyadi János és Mátyás dicsőségét. Mátyás a horvát népi emlékezetben, a mesékben is pozitív, máig élő figura - tette hozzá.
Bene Sándor, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa Zrínyi Miklós Elmélkedések Mátyás király életéről című írásáról elmondta, hogy abban az egyéni érdeklődés dominál, amelynek középpontjában a nagyság kérdése áll. Mátyás egyéni képességeinek és a körülményeknek az összjátéka izgatja Zrínyit, vagyis az, hogyan lehetne követni a példát?
Corvin Mátyás elmélkedésre való dolgai közül kiemelkedik a határozottság, a parancsolni tudás, a gyorsaság, az erő és az elszántság, vagyis egy szóval: a vitézség, amelynek kulcsa a szüntelen aktivitás. A vitézség pedig létforma, a horvát és a magyar lét egyetlen lehetséges formája. Különös, de Zrínyi az egy nemzet - két haza modellben gondolkodik. A nemzet magyar és horvát része verseng a vitézségben nála - állapította meg a kutató.
Pálosfalvi Tamás, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa szinte eddig érintetlen témáról, a késő középkori Szlavóniáról beszélt. A valamikori Zágráb, Körös és Varasd megye napjainkig kívül maradt mind a magyar, mind a horvát történészek érdeklődési körén.
A középkori Szlavónia területén nem élt jelentős számú magyarság, Szlavónia Horvátország szerves részévé vált. A valamikori szlavón nemesi családok kihaltak vagy elhorvátosodtak, a szlavón tudat pedig eltűnt. A valóságban Szlavónia a középkori magyar királyság részét képezte és kevés köze volt a tengermelléki Horvátországhoz - mutatott rá a történész.
Ivan Bandic budapesti horvát nagykövet külön kiemelte, hogy a tudományos tanácskozást a horvát-magyar történelmi kapcsolatokról a horvát nemzeti ünnep, az Államiság Napja alkalmából tartják. Horvátország 1991. június 25-én kiáltotta ki függetlenségét.
Sokcsevits Dénes, a Pécsi Tudományegyetem docense, a tanácskozás szervezője az MTI-nek hozzátette, hogy ezzel a kis tudományos konferenciával hozzá kívántak járulni a magyarországi reneszánsz évhez is.
