Annak a vitatott és vitatható politikai kontúrokkal rendelkező multikulturális és többnemzetiségű Közép-Európának volt a kulturális örököse Fejtő Ferenc, amely születésekor és egészen 1918-ig a Habsburg birodalom keretei között egyetlen és ugyanabban a civilizációban egyesült.
A "század utasa" nem egyszerűen végigélte a XX. századot, hanem Kende szerint meghatározó emlékeket őrzött róla: az Osztrák-Magyar Monarchiában töltötte a gyerekkorát, a két világháború közti Magyarországon lépett be az irodalmi életbe, 1938-ban választotta második hazájául Franciaországot, s nagy szerelme Olaszország volt, ahol nagyon sok barátot tudhatott magáénak.
A baloldali magyarok számára ő volt a "nagy emigráns", az olaszoknak a század nagy krónikása, Franciaországban pedig Közép-Európa és a kommunizmus fáradhatatlan elemzőjét tisztelték benne. De valójában sem a történészek, sem a filozófusok nem tekintették közülük valónak és kevesen voltak azok, akik a kor nagy entellektüeljei közé sorolták Fejtőt, pedig elsősorban hozzájuk tartozott - véli Kende Péter.
Fejtő életrajzából Kende kiemeli, hogy asszimilálódott liberális zsidó családban született Nagykanizsán, de rokonai voltak Zágrábban és Prágában is, ő viszont 100 százalékig magyarnak vallotta magát. Ugyanakkor a zsidóság és a kereszténység is része volt identitásának, az egyik ősei miatt, a másik pedig azért, mert kamaszkorában áttért a katolikus hitre. A harmincas években a magyar irodalmi élet egyik központi figurája volt, majd a háború után Franciaországban hivatásos újságíróként dolgozott és történészként a szovjet-kommunista világ politikai változásait értelmezte. Ugyanakkor nem hagyott fel teljesen az irodalommal sem, elsősorban német költőkkel - Heinével, Hölderlinnel és Rilkével - foglalkozott.
Kende Pétert állandó kíváncsisága, humora, kedvessége és kiváló beszédkészsége miatt leginkább egy másik német költőre, mégpedig Goethére emlékeztette Fejtő Ferenc, akit több mint fél évszázadig tudott barátjának. "Tudom, hogy az összehasonlítás túlzónak hathat, de most az emberről és nem az íróról beszélek" - teszi hozzá.
Fejtő művei közül Kende a legjelentősebbnek A népi demokráciák történetét tartja, amellyel a magyar történész Franciaországban és Olaszországban 1952-ben, még Sztálin halála előtt ismertté vált. A kétkötetes mű folytatásaként a kelet-európai rendszerváltozásokról írt történelmi elemzés 1991-ben jelent meg franciául.
