Százhuszonöt éve, 1883. július 3-án született Prágában Franz Kafka cseh származású német író.
Jómódú és népes zsidó kereskedőcsalád sarja volt. Gyermek- és ifjúkorára, s irodalmi munkásságára is rányomta bélyegét a mitikussá növelt, az anyagi sikereken és társadalmi pozíción kívül semmit nem tisztelő, zsarnok apa alakja, aki érzékeny lelkű fiába beleoltotta a tehetetlenség érzését. Pedig Kafka mindent megtett az elismerésért: kiváló eredménnyel végezte iskoláit, s az elvárásoknak megfelelően jogi egyetemet is végzett.
Itt ismerkedett meg Max Broddal, aki legjobb barátja, Kafka halála után pedig műveinek gondozója, kiadója és egyik leghatásosabb életrajzírója lett. Az egyetem elvégzése után az Assicurazioni Generali biztosítótársaságnál kapott állást, de a hosszú munkaidő nem tette lehetővé, hogy szenvedélyének, az írásnak hódolhasson, s 1908-ban a félig állami cseh munkás-balesetbiztosítási intézetnél helyezkedett el. Lelkiismeretes és megbízható hivatalnok volt, aki jól ismerte a bürokrácia útvesztőit, lehetetlenségeit, s ez is hatott későbbi munkásságára. Kettős életet élt: nappal dolgozott, éjjel pedig papírra vetette gyötrő fantazmagóriáit, szorongásait.
A mindennapi életben jó humorú, megnyerő és intelligens ember volt, nem vetette meg a földi élet örömeit, irodalmi társaságokba járt, szerette a nőket, fiatalabb korában gyakorta látogatta a bordélyokat is, ám komolyabb kapcsolataiban szinte neurotikusan zavart volt. Emiatt egy idő után teljesen elszigetelődött környezetétől, magányosan, önmagába zártan élte életét, s írta műveit. Szerelmi élete is kudarcos volt: kétszer is eljegyezte Felice Bauert, majd 1917-ben végleg szakítottak, de későbbi szerelmei sem tették igazán boldoggá.
1917-ben tébécét diagnosztizáltak nála, ez egyfajta felszabadulást jelentett számára: hátralévő idejében végleg az írásnak szentelhette magát. Ettől fogva szanatóriumokban, betegszabadságon töltötte ideje nagy részét, s 1922-ben végleg nyugdíjba vonult. 1923-ban Dora Dymanttal, egy fiatal szocialista zsidó nővel Berlinben próbált új életet kezdeni, ám 1924 telén egészsége végképp megromlott, s 1924. június 3-án Kierlingben, egy Bécs melletti klinikán meghalt.
Noha életében megjelentek a Szemlélődés és Egy falusi orvos című novelláskötetei, az Ítélet, a Fegyencgyarmaton című elbeszélések, s talán leghíresebb novellája, Az átváltozás, igazi felfedezése halála után következett be. Max Brod, akit a saját zsenijében soha nem bízó Kafka arra kért, égesse el írásait, sorra kiadta a három regényt: az Amerikát, A pert és A kastélyt, majd a rövid prózák gyűjteményét A kínai fal építésénél címmel.
A művek egyértelmű sikert arattak, a háborúk, diktatúrák, válságok szabdalta kor olvasója saját szorongásaira, megmagyarázhatatlan eredetű félelmeire ismert Kafka írásaiban. Mindehhez járult realista hangvételű stílusa is, amely világos, egyszerű, s ez az egyszerűség csak fokozza történetei irrealitásának rémítő voltát.
