Bár a lesifotósok világszerte közutálatnak örvendenek a hírességek körében, nagyon is létező, milliós igényeket elégítenek ki. Feltehetően ezért is vette a bátorságot a Helmut Newton Alapítvány, hogy tisztelegjen a "régi iskola paparazzói" előtt, akik még inkább voltak művészek, mint lesifotósok.

"Helmutot elbűvölték a paparazzók, mert ő képtelen lett volna arra, amit ők csináltak" - vallotta be June Newton, a 2004-ben elhunyt híres fotós özvegye. A berlini születésű Newton, aki 1938-ban Hitler elől menekült el Németországból, maga is megpróbálkozott ezzel a műfajjal egy szingapúri lapnál, de kudarcot vallott és innentől kezdve elsősorban a művészi kompozíciókat helyezte előtérbe. Egyik legjobb barátja viszont az a Jean Pigozzi lett, akikek "életből ellesett fotói" a mostani kiállítás középpontjában állnak.


"Szeretek fotókat készíteni, de nem érdekel a végeredmény. Az igazi kihívás meglátni a pillanatot, amelyről oly gyakran lemaradunk" - mondta az 56 éves Pigozzi a kiállítás megnyitóján. Az olasz-francia Pigozzi, aki a világ legnagyobb afrikai műgyűjteményének tulajdonosa és valójában csak kedvtelésből fotózik, szívesen fényképezi magát híres sztárok mellett.

Könnyen megteheti, mert meglehetősen hosszú karjai vannak. Így örökítette meg magát Clint Eastwood, Lenny Kravitz, Andy Warhol, Mel Brooks és Carla Bruni oldalán is. Ezáltal sikerül távol tartani magától a riporterek agresszív és tolakodó bélyegét. "Még soha nem indítottam bírósági eljárást magam ellen" - biztosította hallgatóságát.

Ugyanakkor June-nal együtt azt vallja, hogy egy világ választja el a régi és a mai paparazzókat: "A digitális fotózással jött technikai fejlődés megváltoztatta a fotósok cselekvési módját: mára olyan kíméletlen vadászokká váltak, akik az egyre kínosabb fotókra éhes közönség szolgálatában állnak."

Nem ez volt jellemző a kiállításon szintén számos fotóval szereplő Tazio Secchiarolira, Federico Fellini jó barátjára, aki halhatatlanná tette a római Cinecittá stúdiók és az olasz főváros éjszakai életének, mindenekelőtt a Via Venetónak csillogását, az 1960-as évektől pedig 30 esztendőn át Sofia Loren "házi fotósa" lett. Mellesleg Fellini részben róla, részben az ő sztorijai alapján mintázta meg az Édes élet című klasszikus filmjének lesifotósát, Paparazzót és lett egy "szakma" névadója.

Láthatók Cannes megszállottjának, a francia Daniel Angelinek felvételei is: ő az éjszakai mulatókat, klubokat járta fáradhatatlanul, hogy olyan mítoszok közelébe kerülhessen, mint Arisztotelész Onasszisz, Edith Piaf vagy Jacques Brel. A Newton-alapítvány tárlata ugyancsak méltatja a New York-i mondén élet megörökítőjét, a gátlástalanságáról híres Ron Galellát, akit többek között Marlon Brando és Sean Penn is személyesen ütött le, egy alkalommal pedig Richard Burton testőrei hagytak helyben, mert lefotózta Liz Taylorral együtt egy mexikói villa úszómedencéjénél.

Néhány ős is helyet kap a kiállításon, köztük az amerikai Weegee az 1930-as, 40-évek éjszakai bűnös New Yorkjának megörökítője, vagy az 1944-ben Auschwitzban elpusztított Erich Salomon, aki bíróságokon, parlamentekben készítette ellopott pillanatfelvételeit. Az új generáció azonban nem kapott helyet. Talán azért, mert, mint Pigozzi mondta, "ágyúval vadásznak, míg a régi paparazzók nyilakkal lőttek".