Több mint ezren tolongtak mindössze két hangért egy bő hét éve tartó koncerten Németországban a hét végén. A koncert 2001-ben kezdődött, azóta egyfolytában tart, de még mindig nagyon messze van a vége: 2640-re várható.

Ez ugyanis a világ eddigi leghosszabb és leglassúbb koncertje. A hét végéig összesen négy hang szólt, így aztán a két újabb - két pluszorgonasíp - fergeteges fordulatként értékelhető. A 639 évig tartó orgonamű már csak azért sem terhelte túl a hallgatóság füleit meg a zenészeket, mert rögvest 17 hónapos szünettel - a kottában szigorúan előírt bevezető szünetjellel - kezdődött 2001. szeptember 5-én. A startszünetnek hála, a késve érkezők sem maradtak le semmiről.

És még most sem késő bekapcsolódni. Aki kíváncsi a műre, netán végig akarja hallgatni, annak már csak 631 évre kell szabaddá tennie magát és beülni a németországi Halberstadtban a Burchard templomba. Ezt 1808-ban sorsára hagyták az apácák és a koncert előtt disznóól volt.

A 639 évre szóló orgonaművet egyébként 20 perc alatt is le lehetne "zavarni", mindössze 4 oldalas a partitúra, de egyrészt még nincs kész az orgona, másrészt a lehető leglassabban kell játszani a szerző utasítása szerint, aki az amerikai John Cage. Ő főként avantgárd műveket írt (egy olyat is, amely pontosan 4 perc 33 másodperc csendből áll) és 1912-1992 között élt. Halberstadtban komolyan veszik az Organ2/ASLSP című mű (As Slow As Possible, azaz Amilyen Lassan Csak Lehet) utasításait és évszázadokra elnyújtják előadását. Azért csak 639 évre, mert ennyi idő telt el - a koncert startjakor - Németország első pneumatikus orgonájának üzembe helyezése óta. Akkor 1361-et írtak.

Mivel idő van bőven, hamar munka meg ritkán jó, az orgona elkészítésével sem kell kapkodni. Jó pár síp hiányzik, olyanok, amelyekre még évtizedekig nem lesz szükség. A hangszer adományokból teljesedik ki, és ha összejön kellő pénz, kiegészül egy-egy újabb síppal.

Amúgy a 2001-ben kezdődött bevezető szünet sem volt teljesen eseménytelen, nem csak csend "szólt", az orgona fújtatóiban finoman áramló levegő neszét is lehetett hallani. A szünet letelte, 2003. február 2. után sem csapott túl vadul senki a billentyűk közé, csupán az első akkord szólalt meg, de már az is akkora örömöt keltett, hogy nagyszabású ünnepséget tartottak a hangzat tiszteletére.
A 2001-es startnál egyébként mintegy háromszáz zenebarát volt jelen. Szerencsére nem csúszott a kezdés, így nem ér majd véget a tervezettnél is később a mű, amely egyre nagyobb tömeget vonz, elvégre most ezren tolongtak meghallgatni - egy részét.

A "nyitányt", a 17 hónapnyi fújtatást egy automata "játszotta le". A mű második fő részét, a gisz moll akkordot sem emberi kéz nyomta másfél évig, hanem az orgona billentyűzetére helyezett súly. Így végül is a gravitáció "játszik" a leghosszasabban. A billentyűlenyomó súlyokat ugyanakkor mindig szakember, orgonista pakolgatja.

A közelben lakók már megszokták, hogy éjjel-nappal szól valami, ráadásul átlagosan másfél évente mindig ugyanaz a valami a templomból kissé légvédelmi szirénára emlékeztetőn.

Hogy aztán 2640-ben kellő vastaps és újrázás esetén lesz-e ismétlés, azt nem ígérte a szervezők első nemzedéke.