- hirdeti egy plakát, amelyen egy vörös csillagos markolatú kard döfi át az agyat, biztos (agy)halált okozva a Budapesti Történeti Múzeum kiállításának egyik 1919-ben készült alkotásán.

Ilyen tematikájú műtárgyak is belefértek a „Te! Sötétben bujkáló rémhírt terjesztő ellenforradalmár, reszkess!” és az „Éljen Május 1.!” alkotásokat is felvonultató Propaganda! című tárlatba, amely a 20. századi magyar plakátművészet politikai vonatkozású darabjaiból válogatott.


Harsog a falakról a Propaganda!, a plakátok nemcsak népszerűsíteni, terjeszteni akarják a különböző nézeteket, elméleteket, hanem belénk akarják sulykolni, meg akarnak győzni az igazukról, a végletekig befolyásolnának. De „Ígéretek ne vezessenek félre! A függöny mögött a Vörös Rém! – Szavazz a Keresztény Közösségi Pártra” – legyünk észnél, a múlt századi Magyarország nagyvárosaiban járunk!

Merthogy a plakát eredendően a nagyváros műfaja. A tudatra akar hatni, fel akarja hívni a figyelmet, de erre csupán néhány másodperce van – emlékeztetett Potó János történész a műfaj sajátosságára.

Ma már akármilyen furcsának is tűnik, Magyarországon csak az 1910-es években született meg a politikai plakát műfaja, mivel a hatalmi pártok nem akarták kivinni az utcára a politikát. Persze, abban az időben, a szavazati joggal rendelkező polgárok száma igen alacsony volt.

A plakátművészet első fénykorát 1918-19-re tehetjük, a Kun Béla-kormány még plakáttanszéket is létrehozott a Képzőművészeti Főiskolán, és külön kormánybiztos foglalkozott a plakátügyekkel.

A bolsevik vizuális sokk az állami propaganda részévé vált.


A kommunista hatalomátvétellel szinte teljesen eltűnt a fantázia, a sokszínűség a plakátokból. Antiszolgenekkel, evidenciákkal próbálták uralni a falakat, és persze az agyakat.

A „Cipőt a cipőboltból” ma már csak egy megmosolyogni való értelmét vesztett, érthetetlen felhívás.

Pedig akkoriban nemigen volt választás. Nem volt többféle cipő, nem volt többféle cipőbolt, nem volt több párt, nem volt több jelölt, tehát nemigen lehetett (mondanivalójában) többféle plakát sem.

Mára viszont a képek uralják az életünket, szögezte le Basics Beatrix a Budapesti Történet Múzeum főigazgató-helyettese, a Propaganda! kiállítás egyik közreműködője.

Az 53 plakátot felvonultató Propaganda tárlat tulajdonképpen a (plakát)gyűjteményt kezelő muzeológus nyugdíjba vonulásával kezdődött. A revízió során át kellett venni az egész hatalmas anyagot, így került sor a digitalizálására. Összekötötték a kellemest a hasznossal.
A tárlat megnyitásával egy időben jelentették meg azt a multimédiás DVD-t, amely több mint 5000 plakátot dolgoz fel a 20. század elejétől egész a 2000-es évekig.

Egyedülálló plakátmontázs a 20. század történetéről, művelődéstörténetéről.
Politika és kultúra egész a rendszerváltás Tavárisi konyec-éig.
Szöveg és kép egysége gondoskodik a szórakoztatásról, az információ átadásáról és a figyelemfelkeltésről. Avantgard újítások és hiperrealizmus.

És figyelem! A rendszer nyitott, bármikor fejleszthető, bővíthető, a folyamatosan érkező anyagokkal szinte naponta gyarapodik. Letölthető, használható, megvásárolható, hozzáférhető. Korszerű múzeumi gyűjtemény.

Balla Lóránt a plakátgyűjtemény gondozója arra törekszik, hogy - ahogy az Országos Széchenyi Könyvtárnak feladata beszerezni minden magyar nyelvű, Magyarországra vonatkozó, Magyarországon kiadott kötetet, az un. köteles példányokat - a Budapesti Történeti Múzeumnak is járjanak a köteles példányok, csak épp plakátokból.

És, ha már a gyűjtés és digitalizálás hatalmas erőbedobással megtörtént, miért ne lehetne belőle egy kiállítás is? Legalább egy kis részéből? – gondolta Balla Lóránt és Perényi Roland. A két történész válogatta ki a Propaganda! - Politikai plakátok a 20. században c. kiállítás anyagát.

Basics Beatrix szerint azért különleges ez a tárlat, mert az elmúlt 100 év - a 20. század – történelmi fordulópontjai nyomon követhetők a plakátokon, tehát roppant érdekes és sokrétű anyag jött össze. Ez az 53 plakát, amellett, hogy történelmi dokumentumként is különleges unikum, a kor legkiválóbb művészeinek alkotása, tehát műalkotásként, műtárgyként is értelmezhető.

Tehát, ne ijedjünk meg, a bolsevik sokk kibontakozott a várban.