Az őskőkor műszerészei, még a ccd és megapixel előtti világban, jól tudták hogy rágóval és gyufaszállal ideig-óráig minden megjavítható. Van egy srác, akit a rágó-lobbi világkörüli útra küld, és öntudatlanul egyesíti a Föld szellemi erőit a baromkodás oltárán. És a Föld népei örülének. És látá az Úr hogy jó. És very happy.
Vannak emberek, akik egy dolgot találnak ki maguknak, és ezzel az egy dologgal válnak ismerté, és következésképpen gazdaggá. Mert a 20 - 21. század fordulóján ez a kettő szinte ugyanazt jelenti. No persze a gazdagság mutatói változóak, de a mi világunkban gazdagnak tekinthető az, akinek nincsenek mindennapos anyagi gondjai.
Ilyen srác Matt is, aki ha nincs a youtube, akkor valószínüleg a mai napig Connecticutban csücsül, és pincérkedik vagy füvet nyír. És persze utazik. Mert a nyugati világ fiataljai egy kicsit dolgoznak, és aztán ebből a pénzből utaznak. Általában. Vagy utazás közben dolgoznak. Mert ha a világvándor a szállásigényeit alább adja az ötcsillagosnál, és hajlandó stoppolni, meg buszozni, fillérekből bejárhatja kontinenseinket. Matt is így tett, de mellékesen világhírűvé vált, tulajdonképpen azzal, hogy megalkotta a világ legjobb videoklippjét. Az ő ötlete annyi volt csupán, hogy koreografált magának egy hülye táncot – amelynek elemzését tisztelettel Lengyel Péter kollégámra bíznám – és ezt bemutatta a Föld különböző pontjain. Ez aztán annyira megtetszett egy rágógumigyárnak, hogy megszponzorálta Matt újabb Föld körüli útját. Aztán még egyet, de ekkora már, a világhírűvé vált Matt, a témában tartott előadásokból élt. Kihasználva népszerűségét az interneten táncosokat toborzott, hogy együtt adják elő az általa kidolgozott különlegesnek nem nevezhető mozdulatsort.
És csodák csodája: bár a nagy dolgok, a háború, a gyűlölet, az éhínség és a vallás, a bőrszín és a kultúra, a nyelv, és a mindenféle hovatartozások megosztják a világot, de a hülyeség összehoz! Ha arról van szó, hogy öt percre felejtsünk el mindent, és baromkodjunk, ez ellen hál istennek semmilyen kultúrának nincs kifogása.
Mert annyit futtottak, bringáztak, úsztak, hajóztak, másztak már a világbékéért, az éhezőkért, a környezetért, a Földért, annyi rekordot döntöttek meg a Nagy Cél érdekében, hogyha csak egy ezrelékük bejött volna, ma Óz lenne a világ elnöke, és Lennon zongorázná az Imagine-t a Smaragdváros kapujában. De nekem valahogy egyik rekord, egyik sportteljesítmény nem volt olyan hatásos, mint Matt rágógumi reklámja. Mert van úgy, hogy a szívre célzó de céltalan marketing pontosabb, mint az agysebészet.
És ahogy néztem Mattet, és az ő főszereplésével készült világ legjobb videoklippjét rájöttem hogy jó tíz éve e honlap buszeltérítő-kreatívkapitányával beszöktünk Párizsba mint az ősz, zsírpapírból osztrigát ettünk, dookumentumfilmet forgattunk a Duna tévének, aztán ebédszünetben elruccantunk Amszterdamba, vettünk néhány tekercs szupernyolcast, és sebtiben videoklippet forgattunk az ő Cserhalmi György versére írt szongjából. Amszterdamból, Brüsszelen át Párizsba. A címe: Kultúrvacak.
