A Phoenix jóvoltából ismét sok szó esik a nemzetközi sajtóban a Marsról és egy esetleges jövőbeli marsraszállás esélyeiről, a konkrétum azonban továbbra is roppant kevés. Voltaképpen minden nagyhatalom deklarálta, hogy rendelkezik programmal a vörös bolygó meghódítására, a költségeket azonban senkinek sem akaródzik kicsengetnie.

Napokon belül befejezheti küldetését a Marsra május végén leszállt amerikai szonda és automata laboratórium, a Phoenix, mivel alaposan megviselte elektromos rendszerét, amikor még június első napjaiban kiemelt egy kávéscsészényi rögöt a vörös bolygó fagyott talajából, ez azonban túl nagy volt ahhoz, hogy be tudják tuszkolni az egyik olvasztókemencébe. Végül addig vibráltatták a berendezés bejáratát, hogy sikerült bejuttatni a talajdarabot a kemencébe, ez azonban túl nagy falatnak bizonyult az elektronikus vezérlés számára. Így nagy esély van rá, hogy rövidzárlatok zavarják majd meg a további mintavételeket. A szondának nyolc olvasztócellája van, de mindegyik csak egyszer használható. A Phoenix a Mars északi sarkvidékén landolt május 25-én. A 420 millió dolláros beruházással megvalósult küldetés a tervek szerint 90 napig tart, amennyiben a realitások nem írják felül ezeket.

A Phoenix nem az első Mars-szonda, melynek tevékenységét óriási figyelem övezi, és ugyanúgy hoztak újat a vizsgálatai, mint a korábbiaknak. A talajminták tanulmányozása véglegesen egyértelművé tette, hogy a vörös bolygó rendelkezik az élet kialakulásához szükséges alapvető feltételekkel, mert az élet fenntartásához alapvetően szükséges követelmények, tápanyagok jelen vannak a Marson. A kapott adatok általános megdöbbenést okoztak a kutatás vezetőinek körében, hiszen a vizsgálatok tanúsága szerint a lúgos marsi talajban semmi olyan mérgező anyag nincsen, ami kizárná az életet. Az érzékelők előzetes eredménye szerint a Marstalaj pH-ja 8 és 9 között van (a semleges kémhatás pH-ja 7), és magnézium, nátrium, kálium, valamint klór található benne. Ez komoly hasonlóságokat mutat az Antarktisz felső, szárazabb völgyeiben található talajjal: a lúgos kémhatás határozottan meglepő eredmény.

Mindebből persze korai lenne még következtetéseket levonni akár a múltra, akár a jelenre, akár a jövőre nézve. A Phoenix, melynek elsődleges feladata kifejezetten az élet lehetőségének felkutatása, eddig nem talált szerves szénvegyületekre utaló jeleket.


Tervek

A marsraszállás kérdése tulajdonképpen azóta napirenden van, mióta az ember először a Holdra lépett, az első komolyabb konkrétumok azonban 1989-ben hangzottak el, amikor George Bush amerikai elnök meghirdette a NASA jövőjével kapcsolatos programját (Space Exploration Initiative), melynek végcélja az emberes Mars-utazás lett volna. „Meggyőződésem, hogy az Apollo-11 holdraszállásának 50. évfordulóján az amerikai zászlónak ott kell lobognia a Marson is", fogalmazta meg elhíresült kijelentését az idősebb Bush, az első határidő tehát 2019 volt. A program azonban egy hozzávetőlegesen 500 milliárd dolláros költségtervezet benyújtását követően megrekedt, Bill Clinton pedig teljesen megvonta a közvetlen támogatást az erre irányuló fejlesztésektől.

A Bush-programot hivatalosan máig nem vonták vissza, ám ilyen magas szinten legközelebb 2004-ben került szóba a Mars-misszió, mégpedig az ifjabbik Bush szájából, aki ebben az évben deklarálta, hogy az űrkutatásban ismét nagyobb hangsúlyt kell fektetni az emberes küldetésekre. Ebben nyilván nagy szerepe volt annak is, hogy 2003-ban Kína is belépett azon országok szűkös sorába, akik önállóan embert voltak képesek a világűrbe juttatni. A jelenlegi – roppant képlékeny – amerikai tervek szerint az első lépés a Hold visszahódítása lenne, ahol létrehoznának egy állandó bázist, ami aztán 2030 után akár egy Mars-utazás kiindulópontja is lehetne. Az expedíciókhoz új űrjárművek teljes generációjának megépítésére is szükség lenne.

Nem csak az amerikaiak

Az amerikaiak idővel persze akár le is maradhatnak, amennyiben ráalszanak a kérdésre, hiszen Kína deklaráltan mind a Holdra, mind a Marsra el akar jutni, igaz, űrprogramjuk pontos részletei titkosak, technikai fejlettségük pedig egyelőre messze elmarad az amerikaiakétól.

A szuperhatalmi ambíciók újraéledésével párhuzamosan ugyanígy Oroszországban is többször szóbakerült az utóbbi években a Mars-program, egyelőre leginkább csak a jelszavak szintjén, de a gyakorlati előzményeket sem nélkülözve. A szovjet űrprogram atyja, Szergej Koroljov annak idején komolyan foglalkozott a kérdéssel, melyeket a szovjet állam az amerikai holdraszállást követően igen jelentős összegekkel támogatott. Végül a dolog nem jutott tovább a tervek szintjénél, hiszen egyetlen szovjet Mars-szonda sem járt teljes sikerrel, a szovjet Hold- és Mars-expedíciókhoz tervezett N-1 hordozórakéta pedig minden indítása során felrobbant a kísérletek során. A reagani csillagháborús tervekkel párhuzamosan ismét magasabb fokozatba kapcsoltak a szovjet tudósok, ám az ismert okokból az Enyergija-T nevű rakéta, ami már képes lett volna embert juttatni a Marsra, végül sosem készülhetett el.

A francia kormányzat hosszabb távon szintén missziókat tervez mind a Holdra, mind a Marsra, méghozzá összeurópai szinten, ám az uniós tempót ismerve ezek a hangzatos bejelentések egyelőre kevés realitással kecsegtetnek. A franciák ott kezdenék az űrkutatás forradalmasítását, hogy nem bürokraták, hanem politikusok kezébe adnák az Európai Űrügynökség (ESA) prioritásait. A francia érvelés szerint amennyiben nem változik meg sürgősen Európa hozzáállása az űrhöz, Japán, Kína és India mögé kerül. Az ötlet gyökere alighanem Nicolas Sarkozy francia elnöktől származik, akinek meggyőződése, hogy az európai űrkutatást az amerikaihoz hasonlóan politikailag kellene irányítani, ugyanis a világon egyedül Európában nyugszik jelenleg tudományos alapokon a terület. Az ESA válasza persze kiszámítható volt: az ambíciózus tervekhez elsősorban több pénz kellene, hiszen hetedakkora büdzséből nem lehet konkurálni a NASÁ-val.

Kérdés persze, hogy a nagyhatalmi vetélkedés vagy a kooperáció lesz-e a jövő útja, sőt, egyesek azt sem zárják ki: amennyiben az egyes államok túl sokat hezitálnak és nem veszik komolyan a kérdést, előbb-utóbb akár az sem zárható ki, hogy magáncégek, óriásvállalatok kolonizálják majd a vörös bolygót. E verzió biztonsági és gazdasági vetületei pedig könnyen belátható, hogy igen kényesek.

Költségek

A NASA a jelenlegi becslések szerint 450-500 milliárd dollárból fejlesztené ki a Mars-programot: az egyes utak ezen felül további 20-20 milliárdba kerülnének. Az amerikai közvélemény legnagyobb része a felmérések szerint teljesen feleslegesnek tartja a Mars-utazást, és sokkal szívesebben látná ezeket az összegeket például az amerikai szociális rendszerben, az ugyanakkor, hogy sok-e ez a pénz, alapvetően viszonyítás kérdése: az iraki háború közvetlen amerikai költségei például hivatalosan is bőven 500 milliárd dollár fölött járnak, a háborúval összefüggésben elköltött pénzek nagysága azonban egyes becslések szerint akár ennek tízszerese is lehet, beleszámítva mindent a sebesültek ellátásától és nyugdíjától kezdve egészen az iraki olajkitermelés kieséséből származó amerikai veszteségekig. A 2008-as év októberében kezdődő 2009-es pénzügyi évre vonatkozó amerikai katonai büdzsé kiadási előirányzata 601,4 milliárd dollár.