Elhunyt a sepsiszentgyörgyi színház nagy öregje, nézőgenerációk kedvenc komikusa, Botka László. A 81 éves művész Erdély egyik legnépszerűbb művésze játszotta többek között Bóni grófot a Csárdáskirálynőben, majd ötven év múltán Lippert-Weilersheim hercegét és Mixi grófot a Mágnás Miskában.
Pályáját Szatmárnémetiben, a Vasas Munkásszínpad Műkedvelő Színjátszó Csoportjában kezdte, innen került vitéz Jakabffy Dezső színtársulatához, hogy alig pár hét múlva (otthonról elszökve) Király László Kollektív Vándortársulatánál kapja meg első hivatásos szerződését. A negyvenes évek végén Király László, Vajda András, Gáthy Magda, Jódi Károly csapatával járja Erdély nyugati részeit, Enyed, Vajdahunyad, Hátszeg, Déva vidékét. A Zsil völgyében játszik bányászok előtt, majd mikor a vándorszínészet csillaga Erdélyben végleg leáldozik, a Nagyváradi Állami Magyar Színház társulatához szerződik, innen kerül, 1951-ben az alig hároméves Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházhoz.
Játszotta Bóni grófot a Csárdáskirálynőben, majd ötven év múltán Lippert-Weilersheim hercegét, Mixi grófot a Mágnás Miskában, Bódi grófot a Nótás kapitányban, Aljoskát Gorkij Éjjeli menedékhelyében, öreg halászt Heijermans A remény című darabjában, mely 1953-ban a fiatal társulat első visszhangos sikere volt, Spiridont Caragiale Zűrzavaros éjszakájában, Agamemnon Dandanachét az Elveszett levélben, Iordachet a Farsangban, Ferapontot Csehov Három nővérében, Harpagont Moliére Fösvényében, Argante-ot a Scapin furfangjaiban, s a Schönthan fivérek bolyongó színidirektorát, Rettegi Fridolint A szabin nők elrablása című vígjátékban.
Nevéhez, mostantól emlékéhez több mint százötven alakítás kötődik. Ötvenhét éven át szolgálta hűséggel Székelyföld közönségét – szinte halála napjáig. 2008. június 28-án, két nappal nyolcvanegyedik születésnapja után lépett fel utoljára, Gombrowicz darabjának diszkréten tébláboló lakájaként.
A művészt július 9-én kísérték utolsó útjára a Tamási Áron Színház előcsarnokában felállított ravataltól a Vártemplom melletti református temetőbe.
