Anna Toth harminc fiatal magyar alkotó közreműködésével a megnyitót megelőző hónapban azon dolgozott, hogy a tonnányi hulladékból épített kiállítás átélhető utópiát nyújtson egy - a szemétdombok között is - élhető jövőről.
Anna Toth 1962. szeptember 14-én született Budapesten, 1981-től Párizsban, 1988-tól francia Baszkföldön él. Közben különféle humanitárius szervezetek résztvevőjeként dolgozik és él Brazíliában és francia-Guyanában. 1992 óta számos csoportos és egyéni kiállításon vett részt Dél-Franciaországban. 1996-os Galèria St. Jean de Luz-beli Tag Bàg Műhelyével vált lokálisan ismertté szociális művészeti kezdeményezése, amelyben a csere és a kölcsönös javítás stratégiájával hozott létre közösségi művészeti projektet.
2006-os biarritzi egyéni kiállítása az Atabal Kulturális Központban hasonlóan a budapesti kiállításhoz hulladékból épített élménytér volt, 2008-ban a bordeaux-i TINBOX művészeti csoport tagjaként városi szobrászati intervenció-sorozat résztvevője, az őszi TINBOX-ban látható majd egyéni kiállítása. Képzőművészeti kiállításain kívül számos művészeti terápiás és készségfejlesztő gyermek-foglalkozást tart Dél-Franciaországban.
Anna Toth harminc fiatal magyar alkotó közreműködésével a megnyitót megelőző hónapban azon dolgozott, hogy a tonnányi hulladékból épített kiállítás átélhető utópiát nyújtson egy - a szemétdombok között is - élhető jövőről. A francia Baszkföldön élő, magyar származású művész munkájának alapanyaga - a rendelkezésre álló ipari és háztartási hulladék - egyben témájának fókuszpontja is: recycling a megfékezhetetlen szeméttermelés korában. Nem csupán azt mutatja meg, hogy milyen lehet az egész család számára élményt jelentő “újrahasznosított” tér esztétikuma.
Az ökopolitika és a társadalmi tolerancia kínzó kérdései ebben a projektben egy személyes tér erős érzelmi kisugárzásán keresztül válnak átélhetővé, tapinthatóvá, hallhatóvá. Anna Toth szemétből kialakított ”domborzati viszonyai” között megérthetjük mekkora a feszültség az élhető jövő kialakulásának valóságos és megálmodott esélyei között.
A kiállítás két térre tagolódik. A nagyobbik térben látható brikollázs elemei a jövőre vonatkozó aggályok szimbólumai, amelyben a hulladékból, tárgytöredékekből épülő alapformák optikai illúziót keltő borítása mögül néha betekintést nyerünk a szemét “természetébe”. A fehér és fekete, a jég és az azt felolvasztó rések, egyúttal a fény és árnyék, az édeni kígyó, az időtlen, súlytalanságban lebegő kelta gyógyító szimbolikus alakja és a gördeszka véletlen találkozása: időben és térben távolról érkező idézetek audiovizuális kollázsa. Döntően e kollázs jelleg különbözteti meg a posztmodern eklekticizmusát a tradicionális eklekticizmustól.
A fekete térben az UV fény dominál, itt a művész humorral ötvözött pacifista, háborúellenes témához kötődő munkái láthatók, ezzel folytatja a tolerancia jelentőségét hangsúlyozó térinstallációt. Anna Toth itt tizenéves fiatalokat is bevont a munkába: a háború örök szereplőinek, a különféle történelmi időket idéző katonáknak irónikusan emléket állító szobrok elkészítésére budapesti középiskolák diákjait kérte fel.
