A modelleket beborították a nejlonzacskók, a gégecsövek, a műanyag palackok. A 21. század művésze a környezettudatosság jegyében demonstrál, a szemét kivívta magának a teret a művészetben is. Szerencsére.

Miért irányul egy öltözéktervező figyelme a szemét, mint alapanyag felé? Mit akartatok ezzel a bemutatóval demonstrálni?

Kulcsár Viktória öltözéktervező, színháztörténész: Egyrészt öltözéktervező vagyok, másrészt színháztörténész. Ez azért fontos, mert ez a divatbemutató is inkább egy divatszínházi előadás volt. Színpadi ruhák, jelmezek készültek, és nem az utcai ruhák bemutatása volt a cél. A Merlin Színház 2008-ban hirdette meg a Merlin Energia Éve kampányt, és ennek kapcsán Magács László igazgató megkeresett engem, hogy találjak ki valamit, ami az öltözködésben az energiára, a környezettudatosságra utalhat. Így született meg az ÖKOSZTÜM ötlete, ami a környezettudatos öltözködést tűzte ki célul. Ez valóban inkább egy demonstráció volt, egy felkiáltójel, hogy vegyük észre, hogy mit veszünk fel, mit hordunk, hogyan viszonyulunk a szeméthez, a hulladékhoz.

Szerintem is nagyon fontos, hogy akár egy ruha is felhívja a figyelmet a környezettudatosságra, de nem hiszem, hogy a már meglévő hagyományos textil, bőr, akár műanyag alapanyagoknál többet tudna a szemét. Vagy igen?

Két bemutató is volt a Merlinben. Az első alkalommal „profi” öltözéktervezőket, jelmeztervezőket kértem fel, hogy készítsenek ruhákat a környezettudatos öltözködés jegyében, azután pedig fiatal öltözék- és jelmeztervezőknek írtunk ki egy pályázatot ugyanebben a témakörben. Akkor láttuk, hogy az elkészült öltözékek nem hordható ruhák lettek, de ettől függetlenül nagyon izgalmas kreációk születtek. Ez csak egy demonstráció volt, ahol felvonultak például nejlonzacskókból készített ruhák is, de ha ezen túlnézünk, akkor azt látjuk, hogy mindez visszaköszön a hétköznapi élet szintetikus anyagokban tobzódó öltözködési kultúrájában is, csak nem ennyire direkt formában. Tehát ha valaki szintetikus anyagokkal burkolja be a testét, az majdnem ugyanolyan, mintha nejlonzacskókból készített ruhát venne fel. Egy nejlonzacsikat használó zakó arra hívja fel a figyelmünket, hogy mi van rajtunk valójában.

A férfinyakkendőkből varrt mellény, rövidnadrág részemről rendben, és a papírhulladékból összeragasztott jelmezek is tetszettek, de azt nem hiszem, hogy egy műanyag porszívócsövekkel körbetekert lány jól érezné magát a „ruhájában”, nem beszélve a műanyag szatyrokról…

A bemutatón onnan indultunk, hogy a természetes energiaforrások hogyan ihletnek meg egy tervezőt. Volt például egy olyan kollekció, amely a vízre asszociált. Mindegy volt, hogy milyen anyagból készült, az volt a lényeg, hogy visszahozza a víz hatását, a kékséget, vagy amire a tervező asszociált a víz kapcsán. Aztán felvonultak a különböző hulladékokból készült ruhák, gégecsövekből, porszívócsövekből, nejlonzacskókból, és aztán a végére eljutottunk oda, hogy mi is az, ami valójában hordható, tehát re-textil. Ide tartoznak például a nyakkendőkből készült öltözékek, ami lehet akár egy jópofa estélyi ruha vagy koktélruha is. Csak akkor derül ki, hogy nyakkendőkből van összevarrva, ha közelről megnézzük, de teljesen hordható. Ugyanide a re-textil kategóriába tartoznak az én öltözékeim is, amelyek turkálós ruhákból készültek. Az volt a koncepcióm, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ne vásároljunk folyton új ruhákat a különböző bevásárlóközpontokban, hanem hozzuk vissza azokat a ruhákat – legalább alapanyagként - amelyeket már nem használunk, kidobtunk, csak átalakítva. Ez a re-textil lényege. Ugyanennek az elgondolásnak a jegyében születtek meg Tóth Virág öltözékei is. Ő a varrás során leesett textilhulladékból applikálta össze patchwork stílusban az öltözékeit. Ezek is utcai, abszolút hordató ruhák.

Mi volt az alapvető üzenete a demonstrációnak? Ne hordjuk egyáltalán műanyagot?

Részben lehet, de nem mondtuk ki ennyire direktben. Voltak az előadásban szöveges betétek is - amelyek tágabb értelemben illeszkedtek az energiakampányhoz - felhívtuk például a figyelmet, hogy átlagban mennyi vizet használunk el naponta, hogy zárjuk el a csapot fogmosás közben, kapcsoljuk le a villanyt, ha kimegyünk a szobából, tehát spóroljunk az energiával. Az ÖKOSZTÜM is azt a célt szolgálta, mint ez az energiakampány, hogy éljünk tudatosabban, és vigyázzunk az energiára. Ez a demonstráció is beállt a sorba, csak az öltözködési kultúrán keresztül próbálta hangsúlyozni a spórolást. Nem az volt a cél, hogy mi most akkor megmondjuk a megoldást, hanem, hogy aki onnan hazamegy - azon túl, hogy jól érezte magát, és egy kellemes élménnyel gazdagodott - elgondolkodjon. És én úgy hallottam, hogy ez működött.

 

Tehát akkor mégiscsak arról van szó, hogy ez a demonstráció egy környezettudatos magatartásra hívta fel a figyelmet, és - egy egész kis részét leszámítva - nem arról szólt, hogy hogyan jelenik meg a szemét, mint alapanyag a ruhatervezésben.

Azt gondolom, hogy az még nem társadalmi probléma, hogy a szemét hogyan jelenjen meg alapanyagként az öltözködésben, de ez az egész demonstráció arról szólt, hogy ez ne is legyen soha társadalmi probléma.

Manapság a művészek körében nagyon divatos lett a szeméttel foglalkozni. Gondolom, most van erre pénz, lehet vele pályázni EU-s projektekre, energiatakarékosság, szelektív hulladékgyűjtés mostanában jól csengő szavak…

Igen ez biztos, hogy így van, létezik az Élhetőbb országért, élhetőbb városért program is, ez mind ide illeszkedik. De én azt gondolom, hogy egyáltalán nem baj, ha a környezettudatos gondolkodás minél több fórumon helyet kap, mert hosszú távon talán eredményre vezet.

Te, mint öltözéktervező, mit tudnál javasolni a fiataloknak, az öregeknek, a középkorúaknak, hogyan lehet valaki környezettudatos az egyéni öltözködésében?

Én azt tartom fontosnak - és ezt saját magam is betartom -, hogy próbáljuk visszafogni a kínai dömpinget, és a nyugati bevásárlóközpontos shopping kultúrát. Ne vesszünk el abban, hogy minden héten muszáj bemennünk egy üzletbe vásárolni, mert ezzel csak felhalmozzuk a textilhulladékot. Mert valamilyen szinten a ruha is egy hulladék. Tehát, ha valamit megununk, azt is inkább alakítsuk át. Szerintem ezért jó ötlet a second hand és a turkáló is, mert a ruha visszakerül a textil-körforgásba. Hétköznapi szinten azt lehet tartani, hogy átgondoltabban öltözködjünk, és hogy ne vásároljunk műanyag ruhákat. Nézzük meg a ruhák összetételét, és ragaszkodjunk a pamuthoz, a gyapjúhoz, a természetes anyagokhoz. Irtsuk ki a szintetikus anyagokat a ruhatárunkból. A kínai ruhák körülbelül 80 százalékban csak szintetikus anyagokból készülnek. Ott talál az ember legkevésbé természetes alapanyagú terméket.

Ami aztán nem bomlik le a környezetben…

… egyrészt, másrészt pedig, nagyon rossz hatással van például a bőrünkre is. Tehát nemcsak a környezetünkre egészségtelen, hanem ránk is.

Legközelebb a Sziget Fesztiválon az OCTOPUS Sátorban lesz ÖKOSZTÜM bemutató.