Július 21. az űrhajózás történelmének egyik legdicsőbb évfordulója, hiszen 1969-ben ezen a napon lépett először ember a Hold felszínére. Neil Armstrong és Edwin Aldrin történelmi jelentőségű útját 1972-ig még öt további expedíció követte, azóta azonban nem jártunk égi kísérőnkön.

Az Apollo-program volt az első és máig egyetlen emberekel végrehajtott űrkutatási program, melynek keretében 1969 és 1972 között az Egyesült Államok összesen 12 űrhajóst juttatott a Hold felszínére. A program fő célkitűzését 1961-ben jelentette be John Fitzgerald Kennedy elnök, 1961. május 25.-i kongresszusi beszédében (ezzel egyben hivatalosan is elindítva a programot): 9 éven belül embert juttatni a Holdra és biztonságosan vissza is hozni. A célt 1969. július 21-én az Apollo-11 űrhajósainak sikerült teljesíteni. Őket még további öt űrhajóspáros követte, így összesen hat sikeres holdraszállást teljesítettek a NASA űrhajósai.

A repüléseket egy speciális űrhajórendszerrel hajtották végre, amely az Apollo típusú űrhajókból és a holdraszállás kulcsának számító holdkompokból állt, hordozóeszközként pedig szintén speciálisan a feladathoz tervezett Saturn V és Saturn IB rakétákat használtak. A program hardverét később sikerrel alkalmazták más űrkutatási programokban is, így a Skylab-programban és az Apollo-Szojuz repülésen is.

Neil Armstrong, Michael Collins és Edwin „Buzz” Aldrin űrhajója 1969. július 16-án emelkedett a magasba a Cape Kennedy (Canaveral) űrközpontból. A Hold körüli pályára állás 3 napig tartott. Az asztronauták meglepődtek a Hold kietlenségén, sivárságán. 1969. július 20-án leszálltak a Hold felszínére (európai, ázsiai és afrikai idő szerint csak július 21-én). A leszállás nem volt zökkenőmentes. Aldrin és Armstrong bemászott az Eagle („Sas”) nevű holdkompba, Collins egyedül maradt a parancsnoki egységben. Az Eagle leválása után 100 kilométeres magasságban Hold körüli keringésbe kezdett, majd 13 km-es magasságba süllyedt. A küldetés legnehezebb része ezután következett. 12 percnyi üzemanyag állt rendelkezésre a holdkomp üzemeltetéséhez. Az üzemanyag kifogyása előtt végre megpillantották a leszállásra kijelölt helyet, majd leszálltak a Hold felszínére a „Nyugalom-tengerében”. „Houston, a Sas leszállt” – jelentette Armstrong.



1972-ig még öt alkalommal szálltak le űrhajósok a Holdra. Minden alkalommal két űrhajós szállt le a holdkomppal, összesen 12 űrhajós léphetett a Hold felszínére. A misszió harmadik tagja a parancsnoki egységben a Hold körül keringett. Az egyes expedíciók időtartama 8 és 13 nap között változott, a Holdon töltött idő 21 és 75 óra között volt. Összesen 14 alkalommal dolgoztak az űrhajósok 2–7 órát a Hold felszínén. A 12 Holdon járt űrhajós összesen 380 kg kőzetet és talajmintát gyűjtött. Az utolsó három expedícióra (Apollo–15, -16, -17) elektromos holdautót vittek magukkal, ezzel 27-35 kilométert tettek meg a Hold felszínén. A program utolsó három küldetését törölték. Egyetlen sikertelen holdraszállási kísérlet az Apollo–13 volt. A holdexpedíciók indítására a világ akkori legnagyobb hordozórakétáját, a Saturn-5-öt használták.

Az Apollo-program kiterjesztéseként 1973-ban pályára állt az első amerikai űrállomás, a Skylab. Az utolsó Apollo űrhajóval vettek részt az amerikaiak az Apollo-Szojuz-programban.

Az Egyesült Államok az Apollo-programra több mint 19,5 milliárd dollárt költött.
A jelenlegi tervek szerint az Egyesült Államok, Oroszország és Kína 15 éven belül egyaránt embert kíván juttatni a Holdra, melynek a tudományos szenzáción túlmenően kőkemény gazdasági okai vannak. A Hold talajában ugyanis hatalmas mennyiségben található meg a hélium 3-as izotópja, az úgynevezett trícium, a gáz egy könnyebb, nem radioaktív változata, ami a Földön igen ritka. Körülbelül 200 millió tonna holdtalaj egy tonna héliumot adna, míg ugyanez a mennyiség a Földön csak 10 kilogrammot eredményezne. A Hold tízszer több energiát tárol hélium-3 formájában, mint a Föld az összes kőolajszármazékában, az energiává alakításhoz szükséges technikák pedig a jelek szerint másfél-két évtizeden belül alkalmazhatóvá válnak. A versenyfutás tehát hamarosan megkezdődik.

A holdraszállásokkal kapcsolatban máig számos összeesküvés-elmélet kering, melyek lényege szinte kivétel nélkül az, hogy nem is történtek meg. Természetesen az egyik fő érintettnek, Buzz Aldrinnak is megvan ezekről a véleménye: