Furcsa magyar terroristák tűntek fel pár hete a youtube-on, majd nem sokkal később az IGV Fesztiválon (International Guerrilla Video Festival). Maszkos úriemberek követelik Szabolcs felszabadítását, isznak, hánynak, és kijelentik, Magyarország a Kis Sátán. A Free Szabolcs című produkció üzenete vitákat szülhet, tessék hát többször egymás után megnézni, és értelmezni, mit is akar a Free Szabolcs Terror Zone nevű szervezet. Mindenesetre az idei Guerilla Video Fesztivál zsűrijének bejött, olyannyira, hogy a Milánóban július 12-14. között zajló fesztiválon egyetlen magyar videóként vetítették.

A chicagói főhadiszállással működő fesztivál (IGVFest) a videó-művészetet városi, társadalmi térbe kívánja helyezni. Minden filmnek sajátos helyzetspecifikuma és témája van, így szoros kapcsolatban is áll saját környezetével. 

Így a magyar Free Szabolcs! című alkotás is, melyben maszkos úriemberek követelik Szabolcs felszabadítását, isznak, hánynak, és kijelentik, Magyarország a Kis Sátán.

„A filmben „home video” felvételek vannak összevágva és hozzáforgattunk, közös munka volt.”- meséli Szabó Balázs, a filmmel pályázó Plaza Real Alapítvány elnöke a Kultúrpartnak. „Megkaptam a pályázati felhívást, és kiküldtem Chicagóba, aztán jött egy levél, hogy beválasztották. A YouTube- on megtekinthető és a beküldött film között annyi a különbség, hogy a fesztiválon szereplő anyagnak van főcíme, levezetője, angol felirattal”, tette hozzá.

"Ez a fesztivál kiviszi a mozit intézményesült, bevett környezetéből, és nyilvános területen állítja fel", mesél Szabó Balázs a szokatlan fesztivál hátteréről.

"A városi teret termékeny talajjá alakítja tehát, és új lehetőségeket teremt a művészet és a társadalom számára. A filmeket a nekik megfelelő térben, Milánó három különböző részén, azokon belül több ponton vetítették három napon át. Egyrészt Corso Como-ban, mely egy kis sétáló utca éttermekkel, kis butikokkal, a high - end divat és design üzleteivel.  Aztán a kínai negyedben (Chinatown) is vetítették a filmeket: Itt a nagykereskedelem dominál, de mellette számtalan kis távol- keleti import árú, divat és élelmiszerüzlet található. A külföldiek bevándorlása és a folyamatos forgalom súrlódásokat okoztak.
A helyi lakosok az önkormányzathoz fordultak, egy közlekedési törvény betartatását kérték, amely korlátozza az áruk be és kirakodásának idejét. Ez nem tetszett a kereskedőknek. A helyzet odáig fajult, hogy 2007 áprilisában, miután a rendőrség pénzbírsággal sújtott egy kínai kereskedőt, lázadás tört ki. A kínaiak megpróbáltak a városközpontba vonulni, hogy tiltakozzanak az őket érő sérelem ellen, ami számos sebesülttel, letartóztatással és anyagi kárral járt."

A videó fesztivál harmadik helyszíne Isola volt. "Közvetlen a városközpont szomszédságában, a "sínek másik oldalán" található e kis sziget. Lakosai főleg munkások. De sok kézműves, képző- és iparművész költözött ide az utóbbi időben, akik megnyitották kis boltjaikat. Eztán a város vezetése felfedezte magának, hogy itt a centrumban ez a terület, hogy ez mennyire értékes és fejükbe szállt a bűvös fogalom: városfejlesztés. Kevésbé eufemisztikusan: ingatlan spekuláció. Ez a közösségi és művészeti központok lerombolását és üveg- beton- acél kereskedelmi komplexumok építését jelenti. Egy élhető, lakott területet akarnak lakhatatlanná és élhetetlenné tenni, egy pozitívnak nevezett fogalmat hangoztatva. A lakosok tiltakoznak, nem kívánják elhagyni az épületeket, okot adva ezzel a rendőrségnek, hogy majd erővel ürítse ki a Szigetet, mielőtt elindulnak a buldózerek. Itt vetítették le a mi filmünket is."

F.SZ.T.Z.

„Az F. Sz. T. Z., avagy Free Szabolcs Terror Zone egy több mint tíz éves múltra vissza tekintő nagy szabolcsi szellemi-, munka- és baráti közösség mely lassan, de biztosan behálózza a földet. Nem csak Magyarországon és Európában élnek szép számmal tagjai, de az Egyesült Államokban is akad rá példa egy egyetemi tanár személyében. A csoport 1996-ban alakult meg Nyíregyházán, bár a tagjai előtte is együttműködtek, de ekkor nevezték el magukat és váltak szervezetté. Ők készítették ezt a filmet nagy örömmel.”

Hogy a csapat igazából mit szeretne Szabolcs megyében elérni, hát tessék, mindenki bogózza ki belőle a mondanivalót:



„Mindenki találja meg benne azt, ami neki tetszik… többen a folytatást követelik, de beszéltem olyan emberrel is, aki nem tudta eldönteni, hogy ez vicc vagy komoly. Ez egy komoly vicc a valóság és a fikció határán. Reakció és vélemény egyben. A bennünket körülvevő történelmileg így alakult, lepusztított emberi (társadalmi és kulturális) környezetnek és róla szól. Az itt élőkről, akik egyszerre eredményei és igen, eredői a helyzetnek, melynek foglyai. Nem más tehet róla, miattunk olyan itt minden, amilyen és senki nem fogja megváltoztatni helyettünk... Sokan úgy érzik, ez nem az ő, hanem így-úgy választott, önjelölt képviselőjük, az önkormányzat, a kormány, a satöbbi dolga, de így csak a felelősség tűnik el mindörökre. Nem lesz könnyű szembenézni azzal a társadalmi, szellemi és kulturális hanyatlással sem, ami az ország gazdasági csődjét okozta. Az a szellem, azok a szokások és beidegződések, amelyek a Népköztársaságban hétköznapinak ezért „természetesnek” számítottak, a mai napig élnek, működnek. A múltból induló, a jelenben is tartó és a jövőre irányuló látható, érezhető folyamatok nem kecsegtetik túl sok jóval az itt élőket. Nem csoda, hogy vannak olyanok, akik ebből ki akarnak szakadni, méghozzá úgy, hogy nem mennek el. És válogathatnak az eszközökben. A film az egyik. Az uralkodó viszonyok legnagyobb ellensége, a józan ész a másik", mondja Szabó Balázs.


„Ezen a filmfesztiválon nincsenek helyezések", folytatja az alapítvány elnöke. "A művészek nem sportolók. A művészet nem verseny. Bár az ókori és egy darabig az újkori olimpiákon is szerepelt az irodalom, a zene, az építészet, a festészet és a szobrászat. De vajon mit mérnek a versenybírók egy versen, egy novellán vagy egy akvarellen? Lehet olimpiai bajnok egy költő? Hogyan lehet világrekordot felállítani kamarazenéből? Torz nekem ez a szemlélet. Adott, egy szint, ami felett be lehet kerülni, aztán döntse el a befogadó, neki melyik és miért kedves. Ha bemutatják a filmet, az már maga a nyeremény. A lényeg, hogy minél többen lássák. A legutóbbi fesztivál anyagát Róma, Nápoly, Barcelona, Amszterdam, New York, Chicago, Peking és Sanghaj közönsége is megcsodálhatta, ami az idén sem lesz másképp. Egy másik fesztivál a onedotzero keretében remélhetőleg szeptember végén Buenos Airesben, majd októberben Zürichben és novemberben Londonban is bemutatják a filmet, mielőtt „world city tour”- ra indulna.”