A korlátok nélküli szabadság utópia, és nem is olyan irigylésre méltó állapot, mint gondolnánk, de mégis: egész életünkben azokat a helyeket, városokat, munkahelyeket, társaságokat, barátokat próbáljuk felkutatni, ahol, és akikkel a legszabadabbnak érezzük magunkat.

Szilas Rita és Mészáros Angéla – Madream - kollekcióját figyelve is az jutott először az eszembe, hogy micsoda fantasztikus kegyelmi állapotban munkálkodnak ezek a lányok.

Azzal foglalkoznak, amit szeretnek - kiélik magukat a palacsintasütős táskákban, a kutyás kismamacipőkben, az embriós pólókban. Szabadon dolgozva játszanak.

Önfeledten írogatják tele a tiszta lapot.

A szabadság, az elengedés és megengedés terére - az alkotáson kívül - rábukkanhatunk a körülöttünk lévő világban is: városokban, falvakban, sivatagokban, tengereken. Azt hiszem – pénz, idő, ide vagy oda - igazából, csak rajtunk múlik, hogy megtaláljuk a helyünket.

Azt a helyet, ahol a szabadságnak van tere és ideje.

Ahol nem húz le, nem korlátoz, nem frusztrál semmiféle láthatatlan béklyó, ahol szinte magától értetődő, amit máshol kínnal, keservvel magyarázunk, ahol van tere az elfogadásnak, ahol nyitott fülekre talál a ki nem mondott szó (is).

Azt gondolom, Amszterdam ilyen.

Amszterdamból árad a liberalizmus és a tolerancia.

Azt érzi az odalátogató, hogy minden a helyén van. A házak, a csatornák, a biciklik, a hajók, az emberek. A lélek, a test, az értelem.

Amszterdam szelleme vidám, befogadó, elfogadó. Azt érzed biztonságban vagy, a helyeden.
Amszterdamot átszelik a csatornák, pontosan 165 csordogál belőlük, 1291 híddal, ami már eleve elképesztő jó hangulatot kölcsönöz minden városnak, gondoljunk csak bele, mi lenne velünk a Duna nélkül.

Amszterdamban folyton jönnek-mennek a vízi járművek, de rengeteg az álló hajó is. 2500 remek lakás a vizen.

Gondolom, olyan lehet állóhajón élni, mint vízágyon aludni. Időkként beremeg a stabilitás. Tisztára, mint a való világban.

Kiválóan be vannak rendezkedve a hajókon, van minden, ami kell: nappali, konyha, előszoba, sőt zöldséges és virágos kertje is van jó néhánynak, nagy kerámia bödönökben nevelik a konyhára, vázába valót - elragadó.

És akkor a biciklik. Amszterdamban mindenki bicajozik, el sem lehet képzelni cangák nélkül a várost. A 750 ezer lakosra 600 ezer bicikli jut. Van ott mindenféle: régi, új, modern, lestrapált, kihívó, lényeg, hogy legyen két kereke, ami forog. A legújabb olcsó design, hogy művirágokkal aggatják tele a bicajokat, eszméletlen jól néznek ki. Alapjáraton lesz tőle vidám az ember.

Sok biciklin egy jókora kosár terpeszkedik első kerék felett, ebbe ültetik a kölyköket, na és a kutyusokat. A gyermek tehát csecsemő kora óta biciklire szocializálódik.


A bicikliseknek folyton előnyük van, még a gyalogosokkal szemben is. Minden egyes út mellett ott fut a biciklisáv, és ha a nyomorult gyalogos átvergődött a gépkocsiforgalmon, nagyon észnél kell lennie, mert ott van még a bicikliút is, rajta a kétkerekűek tömegével, és azok bizony nem állnak meg, nem fékeznek, csak suhannak tovább - ez azért meglepő a magyar turistának.

Persze Amszterdamról sokaknak első körben a fű jut az eszébe, mármint, hogy legálisan lehet füvet szívni. Ez ma már csak hellyel-közzel igaz.

A hollandok a könnyű drogfogyasztás hívei, de csakis azért, hogy így szorítsák ki a kemény drogokat. Ha már lúd, legyen lájtos.

Tele van a város coffeshopokkal, ahol legálisan meg lehet vásárolni a marihuánát, a hasist, elég vicces, hogy bemegy az ember, kifizeti, pont úgy, mint egy kiló kenyeret, vagy egy pár cipőt.

A coffeshop egy kávézó: kis pult, asztalokkal, székekkel, itt lehet elpöfékelni a cigit. Legálisan csakis itt helyben, tehát az utcákon nem járja, de bevallom azért, sokszor csapott meg a fű illata jártamban, keltemben. Ez a tolerancia csak és kizárólag a könnyű drogokra vonatkozik, a kemény drogok itt is illegálisnak minősülnek.


Egy coffeshopban legálisan maximum 500 g marihuánát tarthatnak készleten, és csakis 18 éven felüliek részére maximum 5 grammot adhatnak el per fő.

De soha nem felejtsük el, hogy még a marihuána és hasis használata is mentális függőséghez vezethet.

A kábítószerfüggők száma Hollandiában stabil 25 ezer körül mozog, ez megegyezik a német, belga és svéd adatokkal. De közöttük alig van fiatalkorú heroin-függő, ezt sokan a könnyű és kemény drogok közötti éles határvonalnak tudják be.

Kedvenc városrészem Amszterdamban a Jordan, nekem az mindennek a teteje. Tele van kis üzletekkel - sehol nem láttam az egész városban plázát - kávézókkal, éttermekkel. Mindenki le van lazulva, üldögélnek a csatorna partján, a korlátokon, lógatják a lábukat a hidakról.

Teljesen természetes, hogy a sarki étteremből a konyhán dolgozó csajok kivonulnak a szabadba, leülnek a hokedlire, a lábuk közé veszik a tálat, és ott pucolják, a vendéglő előtt a kishídon a zöldséget. Délelőtt zöldbabot tisztítottak, amikor délután visszafelé mentem tököt gyalultak épp. És ez olyan természetes mindenkinek, hogy fel sem tűnik. Na, nekem azért feltűnt.

Az is megszokott rítus Amszterdamban, hogy a kis család - papa, mama, gyerekek – fog egy pokrócot, lemegy az utcára, leteríti, és csak úgy jól elvannak. Lenyugodnak ott az aszfalton. Pedig azon a részen nem is volt zöldterület, egy csepp se.

Nem tudom, mit szólnának, mondjuk az Újlipótvárosban, ha levonulnék egy kis pléddel, és leheverednék a kukák tövébe… Amszterdamban, senki nem akadt fel a látványon.

Olyan szuperül lehet nézelődni, lődörögni az utcákon, bekukkantani lakásokba, kávézókba, üzletekbe, hogy nem is nagyon volt kedvem múzeumba menni, de azért bementem.

Van Gogh, Rembrandt – muszáj megnézni. Egy turistának egyébként is kötelessége a múzeumlátogatás, én sem akartam frusztráltan hazajönni.

A bekukkantásról jut eszembe, hogy Amszterdamban sehol sincs függöny, mindenki kiteszi az életét mások elé, tessék-lássék: így élek én. Nincsenek telezsúfolva a lakások, az biztos.



Szép bútorok, design tárgyak. 

És persze mindenképp szót kell ejtenünk az amszterdami kurvákról. Kurvák a kirakatokban, az ablakokban - ülnek, állnak, fekszenek, pihennek - egyesével, kettesével, néha házon belül meglátogatják egymást egy kis tereferére.

Teszik-veszik magukat a kirakatban, valamelyik táncol, erotikusan vonaglik - azok előtt jó nagy a csődület, imádják a pasik -, de valamelyik csak nyugodtan üldögél lábát szétterpesztve, de olyan is akad, aki a körmét reszelgeti. Ízlések és ficamok.

Látszik, hogy benn minden tiszta, ágy, bidé, mosdó. Nem bokrokban, híd alatt megy az aktus, hanem kulturáltam intézik ezt is.

A legjobb azért mégis az volt Amszterdamban, hogy semmi feszülést nem tapasztaltam, mindenki nyugiban van, látszik, hogy nem gondolkodnak el naponta százezerszer, hogy mi is az élet értelme. És nem azért, mert érzéketlenek, hanem mert már tisztázták, és tudják - legalábbis tudni vélik - hol a helyük a világban. Közép-kelet-európai attitűddel ez elég furcsa volt, de meglepően gyorsan hozzászoktam.

Szóval Amszterdam fantasztikus, kihagyhatatlan, bonus track az élettől, mindenképp érdemes odautazni, egyébként is itt a nyár, kalandra fel, az élet tágas - mindenféle értelemben.