Nem mondhatjuk rá, hogy tipikus rendőr-pofa, azt sem állítanánk, hogy a megtestesült gonosz, vagy vérbeli lúzer. Hát igen, ilyen a zseniális színész. Jean Reno idén július 30-án tölti be hatvanadik életévét. Az Örökmozgó Filmmúzeum a színész tiszteletére vetítéssorozatot indított e hónapban. És míg mi itthon Reno régebbi filmjeit nézzük, addig a színész nem tétlen: hamarosan a mozikba kerül több újabb filmje is, mint például a Rózsaszín Párduc 2!

Jean Reno eredetileg Juan Moreno y Jederique Jiménez néven látta meg a napvilágot Casablankán. Szülei andalúziai spanyolok voltak, akik Franco fasiszta rendszere elől Marokkóba menekültek. Miután Jean megszületett, 1955-ben áttelepültek Franciaországba.

A fiatal fiú hamar a színészet felé kezdett kacsintgatni. Miután beállt katonának (a francia állampolgárság megszerzése miatt), programszervezőként kellett feladatait ellátnia, és leginkább a sereg kulturális életét egyengette.
Magas, jó kiállású, férfias testalaktának köszönhetően karrierje kezdetén leginkább aljas, kegyetlen szerepeket osztottak rá. Tehetségének köszönhetően azonban hamar el tudott szakadni ettől a sztereotípiától, majd később már romantikus- komédiákban szerepelt, és akcióhőst is alakított.

Luc Bessonnal először a rendező rövidfilmjében, a L’Avant Dernier-ben (1981) dolgoztak együtt. Nemcsak munkakapcsolat, de remek barátság is kialakult a rendező és a színész között. Az Élethalálharcban (1983) és utána a Metró című filmben (1985) is szerepet kapott Bessontól.




Mint a legtöbb kezdő színésznek, Reno-nak is több munkát kellett elvállalnia egyszerre, hogy ismertté váljon, és persze, hogy megéljen: játszott sorozatokban és tévéjátékokban is. A nagy áttörést azonban a Nagy Kékség jelentette, amely meghozta a hírnevet.  Innentől pedig a színész olyan kultfilmekben szerepelt, mint a Nikita vagy a Leon, a profi.

Hollywood ekkor még korántsem hevert a lábai előtt, mindaddig, míg el nem készítették a Fancia csók című filmet 1995-ben. Utána következett a Mission-Impossible (1996) majd a Ronin (1998), a nem túl megnyerő Godzilla (1998), és az annál jobb Bíbor folyók (2000). Renoról aztán kiderült, ért ő a humorhoz, nem is akárhogy, így Gerard Depardieu-vel készített közös filmjük, a Pofa Be! (2003) szintén osztattlan sikert aratott a rajongók között. Majd ezt követte a poénokkal teli 2006-os Rózsaszín Párduc, és a komoly Da-Vinci Kód. 

Reno kétszer nősült, mindkét házasságából két gyermeke született. Első felesége Geneviève volt, akitől egy lánya (Sandra), majd egy fia (Mickael) született. Második felesége Nathalie Dyszkiewicz manöken volt aki előbb fiának (Tom), majd újabb lányának (Serena) adott életet.

A színész rendszeresen utazgat Európa és az Amerikai Egyesült Államok között, több lakása is van, Párizsban és Los Angelesben, sőt, Malajziában is.



A színészt három alkalommal jelölték César-díjra a legjobb színész kategóriában, két alkalommal főszerepéért (Leon, a profi és Jöttünk, láttunk, visszamennénk) egyszer pedig A nagy kékség mellékszerepéért.

Nemzetközi hírű színészi tevékenységének elismeréseként a francia köztársasági elnök 1999 novemberében a Francia Becsületrend lovagjának nevezte ki.
Reno támogatta Nicolas Sarkozyt 2007-ben a francia választásokon. Óriási Elvis Presley rajongó, bármikor képes utánozni Elvis hangját.

60

Jean egy percre nem áll le a munkával. Ebben az évben két filmen dolgozik, a L'Immortel című, illetve az Armored című filmeknek már csak az utómunkálatai vannak hátra. 

A Rózsaszín Párduc 2 forgatásával azonban már végeztek, a filmre sajnos még várnunk kell,  akárcsak Cash és  Margaret c. filmekre is. 



A Rózsaszín Párduc 1. sikere után a folytatásban (melyet Harald Zwart rendez) Reno mellett olyan hírességek bukkannak fel, mint Andy Garcia, John Cleese Aishwarya Rai és Emily Mortimer.

A filmben John Cleese Dreyfus főfelügyelőt alakítja, Rai kisasszony pedig szintén egy, Clouseau csapatához csatlakozó rendőrnőt alakít, akik azon dolgoznak, hogy elfogják a nemzetközileg is kőrözött műemlék-rablót.