"Ez olyan, mint amikor az ember elkötelezi magát a szerelme mellett" - így foglalta össze Günther Uecker világhírű német szobrászművész legfőbb alkotóeszközéhez, a szöghöz való viszonyát. Legújabb munkáit Veszprémben - az ő szavaival egy igazi kincses ládikában - láthatták először a világon az érdeklődők július utolsó hétvégéjén.
Veszprém, széf a kortárs műalkotásoknak
Veszprémben már 2004 óta tervezték ezt a kiállítást Dieter Honisch professzorral, a berlini Neue Nationalgalerie nyugalmazott igazgatójával, ám a Művészetek Háza igazgatója, Hegyeshalmi László szavaival "a professzor hirtelen halála akkor mindannyiunkat csendre intett".
Idén a Walter Storms Galéria és az E.ON támogatásával sikerült mégis tető alá hozni a kiállítást. Az E.ON esetében nem új keletű dolog a művészet támogatása; Hartmut Geldmacher, az E.ON Energie AG igazgatóságának tagja szerint "a gazdaságnak és a kultúrának szüksége van egymásra, a művészet ugyanis táplálja a keresgélő szellemet, és életben tartja az új iránti törekvéseket".
Uecker azért is örült ennek a helyszínnek a veszprémi vár tövében, mert mind a várost, mind pedig a Művészetek Házát egy olyan csodálatos helynek tartja, amely széfként funkcionál a kortárs képzőművészet számára.
Fotók: Tossenberger Lívia - kattintson a képre, galéria nyílik!
Érzelmek és provokáció szögekkel
A művész nyolc alkotással érkezett Magyarországra. Nehéz elhinni, hogy egy ipari tárggyal, a szöggel lehetséges érzelmeket közvetíteni, főleg, ha az az adott alkotás az op artra jellemző hűvös és formális jegyeket is magán viseli. Ez a stílusirányzat azonban a játéknak és az illúziónak is teret enged, így visz életet a reliefekbe.
Uecker úgy használja a szöget, mint más az olajfestéket - saját bevallása szerint ő így tudja leginkább kifejezni érzelmeit: "Ez direktebb, közvetlenebb kifejezésmód. A költészetet erővel gyártják, s így jutnak kifejezésre az érzések. A szögek esetében ez az erő a kalapácsütésben van. A művészet nem mentheti meg az embereket a bajuktól, a kínjuktól, vagy a sértettségüktől, de egy párbeszédet kialakíthat közöttük és ez segíthet" - fejtette ki lapunknak a művész ars poeticáját.
A szobrász 1956 óta alkot a szögek bűvkörében - akkor még az is előfordult, hogy bútorokba, háztartási gépekbe, vagy éppen hangszerekbe kalapált szögeket. Ez a külső szemlélőnek akár barbár, vagy destruktív dolognak is tűnhet, Uecker azonban - ahogy arról lapunknak beszámolt - mindezt provokációnak szánta, lázadva a fogyasztói kultúra és a nyárspolgáriság ellen: "Egy szekularizált, banális világba tört be a művészetem".
Uecker gyerekfejjel megélte a második világháborút, amikor a zene már régen nem azt jelentette, mint a romantika vagy a barokk idején: "Hallottam a fűszálak súrlódását, mintha hegedűhúrok lettek volna, de hallottam a sértett ember kiáltását is". Ez a kettősség pedig belefolyt a 20. századi művészek alkotói világába, így az övébe is.
"Kiváltunk ebből a szörnyűségből"
Uecker fiatal szobrászként a Gruppe Zero kötelékében - Otto Piene-vel és Heinz Mack-kal - akart tiszta lappal indulni: "Azok az emberek, akiket a háború borzalmai tönkretettek, nem álltak szóba az újgenerációs fiatal német művészekkel, de nekem sem volt késztetésem arra, hogy kapcsolatot alakítsak ki velük. Kiváltunk ebből a borzalomból és szörnyűségből, s egy új kezdet felé indultunk el".
Uecker és kortársai gyermekként élték meg a világháborút, s ártatlanok voltak, alkotásaikban mégis megjelent a bűntudat öröksége is. Túl a Holokauszton, a Gruppe Zero (1957-66) tagjai le akartak számolni az addig kötelezően követett ideológiákkal, s a spontaneitást és az alkotás folyamatának fontosságát hirdető informellel. Dinamikus struktúráikkal: térből, időből, fényből, színből és mozgásból akartak különböző formákat létrehozni, s hittek a művészet és a technika alkotta pozitív utópiában.
Titok, mese, talány
"Uecker művei a titokról szólnak, a titok különlegessége pedig abban rejlik, hogy nem mondják ki. Ijesztőnek, vonzónak, megbabonázónak mutatkozhat mindaddig, amíg nem válik egyértelműen megfoghatóvá" - jellemezte a szobrász alkotásait Helmut Friedel professzor, a München/Lenbachhaus-i Városi Galéria igazgatója.
Uecker a szögeken túl
Günther Uecker szobrai mellett csinált már színpadképet is, munkássága csúcspontjának pedig a Reichstag számára 2000-ben készített imatermet tartják. Ezzel azt akarta elérni, hogy a képviselők szavazás előtt - vallásuktól függetlenül - magukba tudjanak nézni, s annak megfelelően tudják ellátni munkájukat. A szobát tehát nem egyetlen felekezet tagjainak szentelte, hanem a világ összes vallásának.
"A kalapács lesújt egy csattanással, de a behatolás után a szögek egy rend alávetettjeivé válnak. Az árnyjáték tompítja a keménységet. Mozgás és csend kölcsönösen felemelik és kioltják egymást" - mondta Friedel.
A professzor szerint a szögek tömören és leírhatatlanul beszélnek az érzékeinkhez - talányokat és meséket tárva elénk. Ezek világa pedig könnyen elnyel bennünket. Hol táncoló hajzuhatagként jelennek meg a szögek, szinte szédítő erővel sodorva egy spirál mélyére (Spirál), hol pedig rendíthetetlen szabályossággal sorakoznak fehér festékkel a falhoz tapasztva, csupán az árnyékuk által találva hidat egymás felé (Sorozás).
A Schemót című képnél rendezett káosz tárul elénk: az egymást keresztező szögeket hagyja lélegezni a fehér festék, az árnyékok növelik a káoszt, a szögek szabályos egymásra borulása viszont rendszert visz a reliefbe.
Szakadás és játék
A legerőteljesebb kép talán a Kert című. Törés, erő, szakadás - a kép hátuljából kövek szakítják át a homokszerű vásznat. Ahogy Uecker elmagyarázta: a csend költészetét fenyegetik a hátulról érkező szikladarabok. A Szél című kép esetében azonban nincs meg ez a felszabadító érzés: a fehér festék teljesen lefedi a szögeket, mintha egy átszakíthatatlan fátyol alatt fuldokolnának és sodródnának, s onnan vetítenék ki erejüket.
Az op artra jellemző játékosság most sem maradt el: a Mező című alkotáson váltakoznak a szögekből vert sodródó hullámok, s kacérkodnak egymással a csomópontok. Végül pedig elérkezünk a már emlegetett titokhoz: titkos írás titkos jelekkel, a kép ereje megfejthetetlenül is hat (Schemót-Sura).
Bár a művész olykor más anyagokkal és területekkel is kísérletezik (lásd keretes írásunkat), a szögek maradnak, a szerelem nem múlt el, az évtizedek pedig esszészerűen szövik egymásba Günther Uecker szoborköltészetének darabjait.
A kiállítást 2008. október 12-ig tekinthetik meg a veszprémi Művészetek Házában.
