"Kényelmetlen, éles, zavaros, nagyképű, emberszerető, prófétáló, ijesztő, konfliktusos, emberkerülő, hol zseniális, hol naiv - nem azok közül való volt, akiket mindenki szeret. De azok közül, akiknek történelmi szerepét nem lehet eltúlozni, mert ez a szerep nem csupán jelentős, hanem hatalmas" - írta kedden Alekszandr Szolzsenyicin író haláláról a Kommerszant című moszkvai lap.

"Szidalmazták és kinevették, istenítették és megvetették. De tisztelői és ellenfelei pontosan tudták, hogy Szolzsenyicin már csupán novelláival és a Gulag szigetcsoport című regényével megváltoztatta a világot, és ez tökéletesen elegendő ahhoz, hogy a halhatatlanok közé kerüljön" - írta a lap.
A Vedomosztyi című újság a Közvélemény alapítvány adatait idézi, amelyek szerint egy felmérésben a megkérdezettek 20 százaléka mondta, hogy olvasta a Gulagot, 11 százalék az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényt, de például a Rákkórterem című könyvet csupán 4-5 százalék.

A Moszkovszkij Komszomolec című lapnak az író özvegye, Natalja Dmitrijevna elmondta: férje vasárnap kora reggeltől dolgozott egészen este nyolc óráig, jól érezte magát, semmilyen jel nem vetítette előre a bajt. Elmondható, hogy jól töltötte utolsó napját. Hozzátette: Szolzsenyicin éppen úgy halt meg, ahogyan akart. Otthon, családja körében és nem kórházban, nyáron, és nem télen. Sírhelyét még életében választották ki: öt évvel ezelőtt maga az író fordult Alekszij moszkvai pátriárkához, aki kijelölte számára a sírhelyet a moszkvai Donszkoj-(Doni-)kolostorban.

Natalja Dmitrijevna elmondta azt is: folytatja férje munkáját és befejezi a 30 kötetesre tervezett összegyűjtött műveinek a szerkesztését, mert még nagyon sok írás maradt eddig kiadatlan.

Szolzsenyicin megítélésének rendkívül ellentmondásos volta nem csupán a lapokban megjelent írásokból, hanem a különféle orosz internetes fórumokon halála óta zajló igen heves, sőt, nem ritkán éles vitákból is kiviláglik.