Jó formáció a nyolcas: jelentheti a végtelent, de a hét szűk esztendőt is a nyolcadik követi – mondják a octopus-osok. A Medencéről, a Szigetről, az Octopus Összművészeti Helyszínről, a Vénuszról a Medence Csoport két tagjával Gross Andrással és Bodóczky Antallal beszélgettünk.
Jó helyen van a Szigeten az Octopus Összművészeti Helyszín. A szigetlakók ide jönnek lenyugodni, megpihenni. A sátrakban hűvös van, a művészeti produkciók után - netán közben - lehet egy kicsit aludni is akár…
Bodóczky Antal (Medence Csoport): Nekem az tetszik nagyon, hogy olyan helyen van az Octopus, ahol az emberek átjárnak. Ha az, ami itt történik, jó, akkor az emberek egy kicsit befékeznek, megállnak, magával ragadja őket az atmoszféra. Aztán mehetnek tovább. Nem feltétlenül végállomása az Octopus egy szigetlakóknak, hanem egy olyan hely, ahol érzékenyebb rezgéseket is magukra vehetnek.
Gross András (Medence Csoport): Én egyre jobban azt látom, hogy a fesztivál azért van, hogy igyuk a sört, és mellette valaki zenél, és nem azért, hogy valaki zenél, és mellette igyuk a sört. Képletesen megfogalmazva ez a lényeg.
Ezt szeretnétek megfordítani?
GA: Én semmit nem szeretnék megfordítani, nincsenek már világmegváltó szándékaim.
KP: Az Octopus középpontjában található a singing venus, ami egy felfújható, narancssárga óriásszobor, amely időközönként még énekel is.
GA: A vénusz az én nagy-nagy művészetem. Személyes álmom volt a soproni egyetemen, amikor elsős voltam. 15 évvel ezelőtt az egyetemen volt egy plasztika feladat, ahol a csoporttársaim készítettek egy nagy nőalakot, ami nem a Vénusz volt, de hasonló, és nekem már ott beugrott, hogy ezt el kellene készíteni hatalmas nagyba. Felfújni és felengedni a város fölé.
A guminő?
GA: Az ősanya. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha egy közösség felett ott lebegne az ősanya.
Aki megvéd és oltalmaz?
GA: Valami olyan szimbólumot szerettem volna, ami mentes mindenfajta kulturális jobbra, balra, keresztbe, kasul rárakódott dologtól. És ez a vénusz megfelelő - a kultúrák előtti kultúrából származik. Fontos tudni, hogy Willendorf, ahol megtalálták a Willendorfi Vénuszt, 40 kilométerre van Soprontól. Tehát már nagyon régen volt egy álmom a fiókban. És idén valahogy nem igazán akartunk jönni a Szigetre. Nem volt koncepciónk. Tavaly a vízzel, illetve a víz hiányával foglalkoztunk, előtte a recycling-gal, de most nem volt időnk kitalálni, hogy mit szeretnénk. És akkor nekem beugrott a vénusz. És ebből jött a fény.
A Medence Csoportot leginkább a bambuszépítésről ismerjük. Ez a Vénusz pedig egy hatalmas narancssárga plasztik nő…
BA: Nem, nem plasztik.
GA: Nem plasztik. Hőlégballon anyag.
Mi a baj a plasztikkal?
GA: A plasztik nem jó anyag. A plasztik megy a kukába. Ezért is van, hogy a Medence Csoport irtózik a szigetes léttől, mert nonszensz, hogy az emberek a szórakozás miatt ennyire leterheljék a környezetet.
BA: Az újrahasznosításról van szó. A Medence Csoport nem szívesen termel szemetet.
GA: De az igaz, hogy ez az első ilyen jellegű munkánk, és rengeteg technikai kérdést kellett megoldanunk. Egy álomból, egy teljesen plazmatikus állapotból, véletlenhalmazokból jutottunk el a megvalósulásig. De felállítottuk, felfújtuk, megállt, kibírta az első nagy szelet, és énekel is. Hangok vannak benne. Öt különböző korú nő az élet múlását szimbolizálja, a gyerekkortól az öregkorig. Tehát megvalósult, és másnap látom az interneten, hogy Bécs Vénusz lázban ég, mert épp 100 éve – 1908. augusztus 7.-én - találták meg a Willendorfi Vénusz szobrot. Két Vénusz Fesztivált is szerveznek. Furcsa ráérzés, hogy előkerül egy régi álom, ami megvalósul, és akkor valósul meg, amikor annak ideje van.
Tehát akkor nem a 100 éves évforduló miatt került az idei Szigetre a singing venus?
GA: Fogalmam sem volt az évfordulóról. Most már viszont, hogy tudunk róla, azt szeretnénk, ha a Sziget után az ősanya kicsit kiruccanna Bécsbe a Vénusz Fesztiválra.
Gondolom, nehéz lenne 1 hét után lebontani egy ekkora álmot…
GA: Nagyon fontos egy ilyen művészeti projektnél, hogy meglegyen az utóélete is. Tehát ne az történjen, hogy rengeteg idő, munka, energia, anyag elmegy a megvalósításra, és aztán mehet a kukába. Ez a legrosszabb, ami létezik. Ezért is gondoltam, hogy utaztassuk meg a vénuszt. A debreceni Modembe szeretném levinni, és Bécsbe.
BA: Mostanában, amikor az egotripperek, az egyéniségek, a nevek korát éljük, külön szép ebben a vénuszban, hogy nincs neve, igazából nincs szerzője. Maga a mű a lényeg, és nem az, hogy ki készítette. Szépen működik kontextus nélkül is. Külön tetszik még az is, hogy nem a földből való. Ha meg lenne engedve héliummal, akár az egeket is uralhatná. Megfordult a szerepe: kikerült a földből, és még egyet emelkedett. És emelkedés közben még nagyra is nőtt.
GA: Az alapkoncepció az volt, hogy emeljük föl olyan magasra, hogy a Sziget bejáratától már lehessen látni.
De nem lebeg…
GA: Egyrészt olyan drága lett volna, hogy nem fért volna bele a költségvetésbe másrészt, ha föl lenne emelve a levegőbe, akkor nem tudnál mellé állni, és lefotózni magad vele. Tehát nem lenne testközelben, és rájöttem, hogy ez nekem sokkal fontosabb, minthogy mindenki lássa.
Le is lehetett volna fektetni. És akkor rá lehetne feküdni, meg lehetne ölelni…
GA: Én már feküdtem rá - privát. Régi vágyam volt, egy akkora nőszemélyt megalkotni, amiben el tudok veszni.
Elvesztél benne?
GA: El.
Hova feküdtél?
GA: A mellei közé.
BA: A Medence Csoporttal is gyönyörűen összefügg ez a vénusz. A medence mindenfélét jelenthet: Kárpát Medence, úszómedence, és itt nagyon szépen megjelenik a női medence, ahol megszületnek a dolgok.
GA: A Medence Csoport azért csoport, mert többen vagyunk, és azért Medence, mert ez a csoport nagyon sokféle dologgal foglalkozik, és a medence egy gyűjtőnév. A Medence formát ad a benne lévő anyagnak.
