Kitörölték a közemlékezetből "a prágai tavaszt" - állítja Antonin J. Liehm cseh újságíró, filmkritikus, aki az 1968-as invázió után az előbb az Egyesült Államokba emigrált, majd Franciaországban telepedett le. Főleg az bántja, hogy az 1968-at megelőző "aranykorszakról" még az egyetemen sem tanítanak, mintha "űr" tátongana a történelemben ott. Ő éppen e szemlélet miatt maradt Párizsban, mert úgy érezte: semmi keresnivalója otthon.
"A prágai tavasz a vége annak a nagy változási folyamatnak, amely 1958-ban kezdődött és elvezetett 1968 januárig. Úgy vélem, hogy ez a tíz év sok mindent megváltoztatott, még a későbbi időszakok mentalitására is hatott. Kísérlet volt az ablakok és az ajtók kinyitására, és ez sikerült is. Nem a rendszer teljes megváltoztatására tett kísérlet volt, mert az lehetetlen lett volna. A hidegháború kellős közepén ez csakis egy háború árán lett volna lehetséges, de így is sok mindenen próbáltak változtatni. A remény és eufória korszaka e tíz év eredménye volt. Az emberek azt hitték, hogy egy olyan rendszerhez érkeztek el, amely talán nem teljesen demokratikus, talán nem kapitalista, hanem egy emberarcú szocializmus, ahogyan annak idején nem Prágában, hanem Nyugaton hívták. A kifejezés nem cseh találmány volt, hanem a nyugati baloldalé" - mondta el Liehm a cseh rádiónak, amikor részt vett a nyáron azon a prágai írótalálkozón, amelynek fő témája 1968 volt.A filmkritikus szerint a prágai tavaszt megelőző tíz év nagy kulturális robbanást jelentett, ennek 1968 az utolsó gyümölcseit hozta, és a hattyúdal Vojtech Jasny Jó hazafiak című filmjének cannes-i diadala volt: ez az alkotás kapta meg 1969-ben a legjobb rendezés díját.
Liehm hiányolta, hogy sem a cseh médiában, sem pedig a közéletben nincs napirenden a prágai tavasz értékelése, sőt, szerinte még közemlékezetből is hiányzik.
"A szovjet invázió után, a rezsim, amelyet Prágában a normalizálás rendszerének hívnak, kitörölte azokat az éveket, amelyek megelőzték 1968-at, és 1990-ben ugyanez történt. 1990-ben kihirdették, hogy 1948-ban megérkezett a kommunizmus Csehszlovákiába, 1989-ben pedig megbukott. Miután nehéz lenne megmagyarázni, hogy e kétszer 20 év alatt sok minden történt, egyszerűbb azt mondani, hogy nem történt ez idő alatt semmi érdekes. Nem lehet feleleveníteni 1968-at, mert akkor meg kellene magyarázni, hogy a történelem folytatódott 1948 után is. Így aztán egyszerűbb azt mondani, hogy 1948-ban győzött a Rossz, ami bizonyos értelemben igaz, 1989 után pedig szabadok lettünk" - mondta Liehm, és figyelmeztetett: unokái és dédunokái fognak arra kényszerülni, hogy újraírják a történelmet, értékeljék azt a korszakot, amely a jelenlegi establishmentnek túlságosan "bonyolultnak" bizonyul.
