Számos őskori állatfaj kihalásáért a legutóbbi jégkorszak végén az ember, s nem - mint azt korábban hitték - az éghajlatváltozás okolható - állítják ausztrál és brit kutatók.

A kutatók Tasmánia prehisztorikus megafaunájának (egy terület vagy időszak nagytestű állatainak) megkövesedett maradványait tanulmányozták. A Homo sapiens 43 ezer évvel ezelőtt érkezett Tasmániába, amikor a szigetet időlegesen egy földhíd kötötte össze az ausztrál kontinenssel.
Sokáig azt feltételezték, hogy számos állatfaj már ebben az időszakban kipusztult. Ám a legkorszerűbb szénizotópos és lumineszcens kormeghatározás módszereit alkalmazva a brit és ausztrál kutatók a korábbiaknál sokkal pontosabban meg tudták határozni a fosszíliák korát. Mint kiderült, az óriásállatok némelyike kétezer évvel túlélte a kétlábú jövevények érkezését, s ebben a korszakban nem voltak drámai éghajlati változások. Ebből a tudósok azt a következtetést vonták le, hogy ezek a fajok a vadászatnak estek áldozatul.
Chris Turney, az Exeteri Egyetem professzora szerint, aki a PNAS-ban közölt tanulmány vezető szerzője volt, "szomorú, hogy elődeink ily nagy szerepet játszottak ezeknek a fajoknak a kihalásában, ám még szomorúbb, hogy ez a folyamat mind a mai napig folytatódik".
A kutatás modellként szolgálhat olyan vizsgálatokban, amelyek az ember és az éghajlatváltozás szerepét tanulmányozza más szigetvilágok faunájának alakulásában.
Egy korábbi vizsgálat azt derítette ki, hogy az ausztrál megafauna 90 százaléka 46 ezer évvel ezelőtt pusztult ki - nem sokkal azután, hogy az ember betette a lábát a kontinensre.