A Zichy Mihály illusztrációval megjelent Arany János balladák szinte minden lakásban fellelhetőek, vannak, akik nem rejtik el a gyerek elől, vannak, akik eldugják az első világháborús szolgálati emlékeket őrző almáriumban, mert bizony ezek a képek alkalmasak arra, hogy előhozzák egy-egy család kollektív tudatalattiját.
Miközben a rokonság falja a zserbót és a rigójancsit, az 1893-ban rajzolt Ágnes asszony kép víziói vízbe fulladt szomszéd gyerekeket, háborús megerőszakolásokat juttatnak eszébe az idősebbeknek, akiket egyáltalán nem zavar, hogy a kis unoka semmit nem ért az egészből.
Nem csoda, hogy Zichyt a „démon festőjeként” címkézte fel annak idején a pesti sajtó. A kritika nem sokra becsülte, jórészt csak ügyes illusztrátort láttak benne, olyan alkotót, aki híján van az egyéni látásmódnak, akit hidegen hagynak a forradalmi változások. Olyan művészt láttak benne, aki a cári orosz megrendeléseket örömmel elvállalva inkább Kelet felé tekintett, mintsem Nyugat felé.
Még a Nemzeti Szalonban, 1902-ben megrendezett kiállítása után kialakult sajtóvita sem határozta meg megnyugtató módon Zichy helyét a kortárs magyar és európai festészetben. Zichy olyan nagystílű, az udvari megrendeléseknek simulékonyan eleget tevő életművésze volt, aki nem foglalkozott azzal, hogy zseninek tartják-e, vagy ügyes iparosnak. Épp eleget nélkülözött gyerekkorában ahhoz, hogy később, mint afféle bohém művészfejedelem később ne érdekelje hogy mit vár tőle az ún. szakma.
Gellér Katalin jórészt Zichy szakmai életútját követi nyomon, pedig még örömmel olvastunk volna városi legendákat, a korszak hozzá köthető kis színeseit, mítoszait. Miért maradt annyi ideig a magyar forradalmat és szabadságharcot leverő I. Miklós orosz cár udvarában? Hogyan reagált azokra a vádakra, melyek szemére hányták, hogy a témái jórészt univerzálisak, és hogy kerüli a nemzeti motívumok alkalmazását…
Az album Gellér 11 oldalas életpálya bemutatásán kívül tartalmaz még néhány privát fotót, életrajzi adatokat, de a
jegyzetekkel és képjegyzékkel ellátott, keménytáblás, védőborítóval és aranyszínű előzékkel ellátott könyvben természetesen a hangsúly a 66 db képen van, melyek közül csak hat Arany-illusztráció. Öt Az ember tragédiája- rajz került be, és szintén szerény (három db) az erotikus fantáziák száma. A kétnyelvű (magyar és angol) album teljesítette küldetését, a Nemzeti Galéria nagyszabású, idén márciusban véget ért életmű kiállításával egyetemben újra ráirányította a figyelmet egy ellentmondásos, a magyar néplélek számára oly’ titokzatos és izgalmas életpályára. Várjuk többek között az Arany balladák újra kiadását, majdnem annyira megdelejezve, mint a Hídavatás című kép vízbe ugró alakjai.
