Van egy kis falu, ahol augusztus 20.-a környékén évről évre olimpiát szerveznek.
Sportáganként az első három győztes agyagból készített érmet kap az esti zenés díjkiosztón, ami fontos része az eseménynek, sőt valójában az egész a zenével kezdődött.

Az emberi együttélés legelterjedtebb formája évszázadok óta a családközösség.
De vannak a családforma átalakítására irányuló kísérletek, mint például a kommuna, ami a kommunista társadalom utópisztikus együttélési formája. Az ember megválogathatja a barátait, de a családját nem, mondja a közhely, ezzel szemben a kommuna alternatívát ad: egy szabadon választott közösség, a közösségben élőkkel nem kell örök hűséget mímelni, csak bizonyos közös értékrendnek megfelelni, amelyek a munkamegosztás terén körvonalazódnak.

Míg a családi kapcsolatokat mai napig sokszor befolyásolják érdekek, személyes kapcsolatok, családi szövetségek, ezzel szemben a kommuna egy olyan közösség, amelybe azok tartoznak, akik a tagjai akarnak lenni. Ez az együttélési forma megoldást kínál a hátrányos helyzetűeknek is, nem taszítja le a társadalom erősebb része a Tajgetoszról a félszeműeket, értelmi fogyatékosakat, nehezebb sorsúakat, hanem személyesen kiveszi a részét, hogy a problémát, ha nem is felszámolhassák, de orvosolják. A kommuna olyan helyzetekre is megoldást kínál, ha például valaki meghal a családban, vagy csak egyszerűen elhagyná a családot, ilyenkor a közösség saját gyerekének tekinti az árván maradtat és lehetőség szerint mindenki kiveszi a részét a neveléséből.

Magyarországon is vannak már működő kommunák, például a Máriahalmon lévő biofaluban.

Egy másik közösségi együttélési forma a kibuc, ami a szocializmus és a cionizmus kombinációjaként jött létre Izraelben. Ez egy olyan termelőközösség, amelyben önfenntartó gazdálkodás folyik, amit tudnak megtermelnek, ami hiányzik, azt saját elosztó-beszerző háloztukon keresztül szerzik meg a közeli nagyvárosokban. A kibucok területén a mosodától az óvodáig minden van, mégsem szigeteli el a tagokat a társadalomtól, csak lehetőséget biztosít a kényelemre. A tagjai között vagyonelosztás van. A kibucok minden tagja dolgozó ember, ahol a gyerekek sem képeznek kivételt. Az alapellátást mindenki megkapja függetlenül attól, milyen arányban járul hozzá az ellátás megteremtéséhez.