Laborcz Ferenc szobrászművész életművét átfogó emlékkiállítás látható a budapesti Erdős Renée Házban szombattól; a szeptember 28-ig látogatható tárlaton közel 40 szobor, érmek, emlékplakett és fotók is láthatók.
Mint azt Ádám Ferenc, az intézmény igazgatója elmondta: mivel a szobrász Rákoshegyen élt és dolgozott a 40-es évektől kezdve, az Erdős Renée Ház immár másodszor ad otthont a művész alkotásainak bemutatására a Laborcz Ferenc Szobrászműhely Alapítvány rendezésében.
A kiállítást rendező Benedek József elmondta: a tárlat bemutatja a szobrászművész különböző korszakait; a korai, római ösztöndíjas időszaktól kezdve a 60-as évek alkotásain keresztül az utolsó esztendőkig bezárva.
A emlékkiállításon megtekinthető szobrok között szerepel egyebek mellett a mészkőből készült Aranybulla, bronz Ércmadár, fehér márvány Madarak, pácolt hársfából alkotott Torzó, körtefából vésett Föld valamint Ég és diófából megjelenített Anyaság.
Több jelentős alkotás természetesen nem hozható be a kiállítóhelyre, így a Vidámszínpadon lévő hétszer három méteres afrikai makóre fából készült, Föld címet viselő plasztikus fal vagy a Ferihegyi úti Madarak emlékmű sem; ezeket nagyméretű nyomatokon, digitális printeken láthatja az érdeklődő. Több mint 35 fotográfia színesíti a kiállítás anyagát, képek egyebek mellett a debreceni Biogál Gyógyszergyár homlokzatán elhelyezett Vegyészek című vörösréz lemezdomborításról, a Miskolci Kórház előtt látható bronz Bottos fiúról, a Farkasréti temetőben álló Ifjú síremlékéről vagy a Béke emlékműről, amely a Laborcz Ferenc és Czimra Gyula Emlékház előkertjét díszíti.
Az emlékkiállításhoz kapcsolódva szeptember 18-án Szobrászati szimpóziumot tartanak, ahol Laborcz Ferenc életművéről, koráról és a jelenkor szobrászatáról tartanak előadásokat.
Laborcz Ferenc (1908-1971) szobrászművész a Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 1942-1943-ban római ösztöndíjas volt. 1940-től kiállító művész, minden jelentős csoportos kiállításon részt vett. Rómában, a Collegium Hungaricumban rendezte meg első tárlatát. 1957-ben franciaországi tanulmányutat tett, 1967-ben Párizsban, Londonban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban járt.
Művészi stílusának meghatározó állomásai a római ösztöndíjas év, az antik, reneszánsz remekművek megismerése és az 1957-es párizsi, valamint az 1967-es tanulmányútjai, amelyek modern törekvéseit erősítették meg. A 60-as években gyökeresen megváltoztak figurái, a kisméretű, légies, karcsú szobrok új és kezdetben nehezen befogadható stílusban készültek. Közülük az Ülő munkás a téma korabeli ábrázolása szempontjából meghatározó jellegű. Utolsó korszakában absztrakt, nonfiguratív műveket alkotott. 33 nagyméretű köztéri alkotása áll országszerte, Budapesten 14 műve látható. 1945-ben a Művészeti Tanács szobrászi díjában, 1957-ben Munkácsy-díjban részesült.
A művész 1971-ben autóbaleset következtében hunyt el. 1991-ben Laborcz Ferenc életművének gondozására és a kortárs magyar szobrászat támogatására a nevét viselő alapítványt hoztak létre. 2008-ban Budapest XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata Laborcz Ferencet születésének 100. évfordulója alkalmából Posztumusz Díszpolgári kitüntetésben részesítette.
