Új Kormányos van a Bárkán: Seress Zoltán színművész. Vagy igazgató úr? Ahogy a helyzet épp megkívánja. Vihar és botrány nélkül ülhetett be (szó szerint) a távozó Alföldi Róbert székébe. A józan ész diadala – ahogy ő látja. A politikusok sem mindig hülyék – ahogy én látom.

Most akkor Művész úr, vagy Igazgató Úr?

Ezt nem tudom eldönteni. Seress Zoltán. Jó ez így. Az nagyon hivatalos, hogy igazgató úr. Nem szeretem. Amikor látom leírva, és alá kell írnom, akkor jó, nincs más választás, de egy ilyen beszélgetés közben úgyis az a lényeg, hogy mi van a fejemben.

Ezek után adja magát a kérdés…

Sok gond. Megoldandó gond. De azt szokták mondani, hogy a Káosz megoldásra váró rend. Én pedig hiszem, hogy ennek a káosznak a mélyén van valami rend, itt kell keresgélni, de nem csak nekem, hanem az egész csapatnak. Ma reggel például a feleségemmel, a fiammal és a gondjaimmal ébredtem. Mondtam is valakinek, hogy a gondjaim gyorsabban nőnek, mint a fiam. Viszont a fiam megnyugtató, így a gondokkal is próbálok valami megnyugtató konszenzusra jutni.

Az csak holmi urbánus pletyka, hogy téged Alföldi Róbert nevezett ki? Merthogy állítólag a szerződésében volt egy kitétel, hogy kinevezheti az utódát.

Nem volt ilyen kitétel a szerződésében. Itt annak idején történt egy egyezség, miszerint ha Robi bármilyen okból távozik a színház éléről, akkor ő maga időben gondoskodik arról, hogy a megfelelő ajánlat az asztalra kerüljön. A Robi ennek eleget tett, időben jelezte, hogy pályázott a Nemzetire, hogy engem alkalmasnak tart a Bárka vezetésére, ezt a kellő időben jeleztük az önkormányzat felé, és miután a Bárka közhasznú társaságként működik, joga van meghívásos vagy nyílt pályázatot kiírni, vagy saját hatáskörében vezetőt kinevezni. Szóval mind az emberi, mind a jogi rész időben és normális mederben zajlott.

Örülök, hogy legalább egy ilyen színház akad, vagy néhány, de ezt semmiképp nem mondhatjuk általánosnak. Lásd vidék.

Hát nagyon igen. A szavazás után néhány szót szólhattam az önkormányzatban, és pont ennek kapcsán neveztem ezt a helyzetet a józan ész példájának. Mert ha a józan ész működik, akkor nagyon sok konfliktust el tudunk kerülni – és ez nem csak a mi szakmánkra igaz. ÉRDEK, EGYEZTETÉS.

Akkor én most nagyon bólogatok. Egyébként mennyire kényelmetlen Alföldi széke?

Ez egy régi borbélyszék, és forog, és bőr, de nem kényelmes, mert beleülök, és lecsúszom ezen a bőrön. Van egy párna a hátam mögött, mert fáj a derekam, de ezen a bőrön a párna is csúszik, szóval nem kényelmes. Van két jobb szék az irodában, az egyik sajnos Bérczesé (Bérczes László, művészeti tanácsadó), abban csak akkor ülök, amikor ő nincs itt, a bőrfotelek viszont túl csábítóak. Szóval nem kényelmes most a szék, de miután a Robi azt mondta, hogy itt hagyja, ezért én elfogadtam. Megpróbálom valahogy kényelmesebbé tenni.

Korábban pályáztál már Kecskemétre igazgatónak, ha jól tudom.

Soha nem terveztem máshová pályázni, voltak megkeresések, vagy inkább megkérdezések, de mindig úgy voltam vele, hogy ha én megyek, akkor hazamegyek – ez pedig Kecskemétet jelenti. Én ott nőttem fel, ott sportoltam, rengeteget kaptam attól a várostól, és lehet, hogy ez nagyon romantikusnak tűnik, de én azt gondoltam/gondolom, hogy tartozom ennyivel. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kell bármit adni, de ha egy ilyen helyzet adódhat, akkor én otthon talán tudom jól érezni magam, és megtalálom azokat az embereket, akik engem értve segítő kezet nyújtanak.

Majd menjünk együtt, én is tartozom a városnak. De addig is, nézzük a Bárkát. Hol tart most? Még a kikötőben?

Nagyon az elején. A színház agya kicserélődött – és ez nem az Alföldit, meg engem jelent, hanem a Titkárságot. A művészeti titkártól a gazdasági igazgatóig nagyon sok személyi változás történt. Az összecsiszolódáshoz pedig időre van szükség. Ugyanakkor viszont egy színházi évad beindítása mégiscsak egy rohammunka, sokfele kell figyelni, meg kell szokni egymást, megismerni a másikat, hogy ki milyen félmondatot mért mond. Ezért most azt tudom mondani, hogy sok mindennel „hendikeppesek” vagyunk, ami nem baj, csak egy újabb megoldandó feladat, de alakul a dolog. Két-három hónap elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy kellő biztonsággal tudjon működni ez a csapat. Velem együtt. Merthogy nem szeretnék egyedül ülni az irodában és roppant okosakat mondogatni. Csapatban gondolkozom és dolgozom. Az én agyam így működik. Ennyi mindent koordinálni egyébként is elég kockázatos dolog egy személyben. Volt olyan stábértekezlet, aminek a végén megkérdeztem, hogy mindebből mi az én dolgom. És ezt nemhogy nem tartom bajnak, hanem szerintem így normális. Persze a döntést mindenképpen nekem kell meghozni, enyém a végső felelősség.

Mennyire paranormális az, hogy a Seress egyik pillanatban igazgató, a következőben már kolléga, a rendező készülő darabjában szereplő színész?

A színházban maga az előadás paranormális. Megfejthetetlen mindaz, ami estéről estére megszületik – amikor megszületik. Az összes többi praktikum. Ha valaki azért nem mond nekem valamit egy próbán, mert én vagyok az igazgató, akkor már régen megette a fene az egészet.

Milyen lesz a Seress-féle Bárka?

Fiatalos, lendületes, fókuszálva a VIII. kerületre. 35-40 éves embereknek megmondani, hogy nem jó, amit gondolsz – hát ez elég nehéz. A 14-20 éves korosztállyal lehet és kell nagyon komolyan foglalkozni, beszélgetni. Azt gondolom, ha az általunk képviselt stílus és ízlés igényes, színvonalas, egyértelmű és határozott, akkor az általunk célzott, hívott, kiszolgált közönség olyan közönség tud lenni, amely egyértelmű és határozott ízléssel, stílussal tud majd választani.

Hát akkor horgonyt fel, és jó szelet, Kapitány Úr!