Emlékkiállítást rendez a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Vastagh György szobrász születésének 140. évfordulója alkalmából; a csütörtöktől látogatható tárlat felvonultatja a művész által mintázott csaknem hatvan kutya, ló, sertés, baromfi és juh szobrát.

A 19. század végétől a 20. század közepéig Magyarországon tenyésztett állatok legteljesebb keresztmetszetét mutatják be, a válogatás eredményeképpen így a látogató majdnem 60, festett gipsz és bronz alkotást tekinthet meg.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum saját gyűjteményének anyagából összeállított tárlattal állít emléket minden idők legnagyobb magyar állatszobrásza előtt ugyanabban a teremben, ahol 1968-ban a 100 éves jubileumi kiállítást rendezték.

A 2009. január 5-ig látogatható kiállítás fotográfiákon mutatja be az alkotó 5 köztéri szobrát: a szegedi Rákóczi-szobrot, a budapesti Hősök terén álló Bethlen Gábor-szobrot, a budai Várban található Csikós című alkotást, valamint Hadik András és Görgey Artúr lovas szobrát.

Vastagh György (1868-1946) művészeti tanulmányait 1887-ben az Országos Minta Rajztanodában kezdte, ahol Zala György volt a mestere. 1888-tól 1891-ig Münchenben, 1894-ben Párizsban folytatott művészeti tanulmányokat. Az 1896-os Ezredéves Országos kiállításra készített 1:4 méretarányú gipsz állatszobrai a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményének legbecsesebb darabjai.

Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott szobrai alapján a British Múzeum több mint 60 állatszobrot rendelt tőle, ezek megmaradt darabjai ma a Brit Természettudományi Múzeum gyűjteményében találhatók. Az 1910-es bécsi vadászati világkiállításra vadászkutya-szobrokat készített, majd 1931-32-ben Egyiptomban dolgozott az ottani mezőgazdasági múzeum számára.

Vastagh György művészetét agrár-muzeológiai szempontból különösen értékessé teszi az, hogy szobrainak döntő többsége egy-egy konkrét állatról készült portréértékű alkotás. Az állatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is, segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyésztési cél változása és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is.