Szexuális aktus közeliben az üvegtálban. Nemi szervek brutálban, "használat" közben - intimitás nélkül a konyhai eszközökön. Nyers, figyelemfelkeltő, meghökkentő vágyakozás. Nyali-fali, tili-toli a művészetben? A vágy metaforái? Csáky Marianne a képzőművészet határait tágítja a Falk Arton a Memoart Galériában.
Az alkotásaid egy része nyersen, szinte brutálisan ábrázolja a szexualitást, az erotikát. Üvegtálakba festve, vágódeszkákra faragva láthatunk közeli szexuális jeleneteket. Meghökkentőnek találom, hogy pont konyhai eszközöket használtál ehhez a durva erotikához. Elképzelem, amint épp rakott krumplit eszem egy nyali-fali festményből. Cél volt a meghökkentés?Egyáltalán nem volt cél a meghökkentés, de nyilvánvalóan számoltam vele, hogy mások számára ez meghökkentő lesz.
Hanem mi volt a cél? Mit szerettél volna elérni a vad erotika ábrázolásával?
A Time Leap 2 című kiállításomban - ami időugrást jelent - nagyon hosszan, és nagyon sokszor előkerül a szexuális aktus, vagy a szexualitásra való utalás. Ez az egész sorozat a vágyról, a vágyakozásról, és annak különböző formáiról szól. Ez egy hosszú útnak a lenyomata, ahogy én elemeztem a saját életemet.
Miért pont konyhai eszközöket választottál? Jénai tál, vágódeszka? Szó van az eszközhasználatban a nemi identitásról?
Arról nem. Ebben az eszközválasztásban az volt a fontos, hogy nagyon hétköznapi tárgyak legyenek.
Miért?
Azt gondolom, hogy a szexualitás elválaszthatatlan az élet minden más részétől. A szexualitás ott fut párhuzamosan minden mással az életünkben. Ahogy az érzelmi, vagy a szexuális lényünk működik, az teljesen párhuzamosan fut azzal, ahogy bármi más működik bennünk. Tulajdonképpen erre akartam azzal utalni, hogy teljesen hétköznapi tárgyakat használtam ezekhez az alkotásokhoz.
Sokféle technikát használsz és kombinálsz. Munkáidban megjelenik a fotó, a textil, erotikát faragsz a vágódeszkára, az üvegtálak szexuális ábrázolásai pedig olajfestmények.
A technikát ahhoz választom, hogy épp mi munkál bennem, mit akarok elmondani. Tulajdonképpen lényegtelen. Ha úgy adódik festek, ha úgy adódik faragok.
Milyen ennek a tényfeltáró szexualitást ábrázoló képzőművészetnek a befogadása? Hogyan viszonyulnak hozzá az emberek?
Nyilvánvalóan hozzám elsősorban azok jutnak el, akiknek ez érdekes, izgalmas, elgondolkodtató. Akiknek ad valamit, akik megérezik benne azt, ami nekik is fontos. Igazából elutasítással nem találkoztam. De azt gondolom, hogy ezek a művek nagyon sok emberre hatással vannak.
Miért? Csak szex miatt? A szex, mint hívószó működik?
Inkább a komplexitásuk miatt. Nagyon sok rétege van az alkotásaimnak, és nagyon sok ember érzékeny erre.
”Csak” képzőművészeti alkotásként értelmezhető a nemi szervekkel dúsított üvegtál, vagy esetleg használati tárgyként is funkcionálhat és lehet enni belőle rakott krumplit?
Nem lehet belőle enni. Ahhoz egész más technikát kellett volna használnom.
De te el tudnál képzelni egy sorozatot: kistányér, lapos tányér, mélytányér tömény szexszel díszítve, dúsítva, átlényegítve a vágy különböző megnyilvánulásaival?
Nekem ez nem jutott eszembe. Valószínűleg azért sem, mert én nagyon érzékeny vagyok, túlérzékeny a művészeti alkotások látványára. Tehát az én lakásomban például csak nagyon módjával van elhelyezve bármiféle művészeti alkotás. Akár a sajátom, akár másé - túl erős inger nekem. Nem tudom dekorációnak tekinteni. Valószínűleg ezért nem jutott eszembe, hogy mindennapi használati tárgyakra tegyek rá bármiféle ábrázolást.
A világ számos helyén kiállítottál már Dél-Koreától kezdve Szöulon, Amerikán át Brüsszelig. Miben különbözik a műveidre való reakció a keleti kultúrában és a nyugatiban?
Kétségtelen, hogy vannak különbségek. Legutóbb három hónapig voltam Dél–Koreában, ott készültek a varrott képeim. Nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy jóllehet a régebbi kultúrájukban gyakran megjelentek ilyen jellegű ábrázolások, a jelenkori kultúrájukban épp egy nagyon elfojtó világból haladnak egy szabadabb felé. Például kifejezetten azért hívott meg egy professzor az egyik egyetemre előadást tartani, mert azt gondolta, hogy a művészhallgatóinak szüksége van rá, hogy egy ilyen nyitott szellemű művészettel találkozzon, mint az enyém. Amerikában nagyon eltérő az alkotásaim befogadása, mert ott a magángyűjtők a saját nappalijukba is vásárolnak ilyen műveket, tőlem is vettek már, de a széles középosztály nem hiszem, hogy vevő lenne rám. Szerintem Európában a legnagyobb a nyitottság. De hangsúlyozom, hogy nem gondolom, hogy az én műveim egyedüli lényege a szexuális ábrázolás lenne. Ezek képzőművészeti alkotások, és ilyen módon sokkal összetettebbek ennél.
További sikamlós műalkotások itt.
