Hat táncos, hat kultúra, hat identitás, 12 cipőben. Ha viszket a talpuk, táncra perdülnek. A tánc újragondolja önmagát. Határok nincsenek. Szeptember 20-án E-MOTION – 2nd ID (Másod identitás) címmel izgalmas táncszínházat láttunk a Trafóban.
Az első percben kiderül, hogy ez nem a megszokott street nyelv. Fiatalos önkifejezés szerelemről, 50-es évek andalító amerikai filmzenéjére hiphop pas-de-deux. Udvarlás, lelazulás – klasszikus zenére. Vászon érkezik, rajta személyiség-játék hip-hop szoftver, nagy port ver fel. Párbaj a géppel, a lelketlen play-stationnel, itt hús-vér emberek vannak, akik néha ordítani akarnak.
Hátul projektoron önvallomások, interjúk, mindenki mondja a magáét. A balettrúd-korlát-imitáció-kellék mobilis. Hídkorlát vagy boxring. A színházi jelenléttel még foglalkozni kellene, de erős volt nekem Takao Baba és Benny Kimoto „párbaja” a világgá kiáltott fájdalmak, az egymás eltiprása, a hiphop opera. Takao, aki „viszi a hátán” az előadást képzett előadó. A Spice Girls volt táncosa, a klasszikus baletten át a funky, s jazz-táncon felnőve, capoeira, jiu-jitsu és az akrobatikával fűszerezett táncaival kétségkívül jelenség.
De mi is ez a hiphop? A Bronxból induló hiphop gyökere 1929-re nyúlik vissza, s a hetvenes években tetőzik. Egy balul sikerült beruházás következménye az volt, hogy gazdagok elmentek, s szegények jöttek a helyükre. Afro-amerikaiak, Puerto-rico-iakkal együtt. A kihasználatlanul hagyott, feleslegessé vált épületekben magukra hagyatva éltek. A történet ismerős, bandaháborúk, erőszak és bűnözés. Amikor a hiphop születéséről beszélünk, három embert szokás a „keresztapákként” emlegetni: Afrika Bambaataát, Kool Herc-öt és Grandmaster Flasht. 1973-at írunk, mikor megszületik. Afrika Bambaataa szerint a hetvenes évekre az emberek elfáradtak a bandákba, háborúzásba, a növekvő kábítószerezésbe. Valami új kellett, valami pozitív. A hiphop már akkor összetett volt, mikor a kor megszülte volna, elsőként a rap, ami a jazz-ben gyökeredzik, azon belül is a virtuóz halandzsa-ének-beszéd, az ún. scat, azután a funky, James Brown-nal az élén, s végül a jamaicai zene, nevezetesen azok a párbajok, amit a lemezjátszóval felszerelkezett sound systemek vívtak. A Dj párbajok az utcán s ennek eredményeképpen Kool Herc "tanítványa", Grand Wizard Theodore találta fel a scratchelést is.
A hiphop táncstílusa is erősen összetett már: a break, (amit gyakran elfelejtenek megemlíteni, pantomim elemekből átalakulva fejlődik), s benne van már több városi stílus is: a b-boyin’, (nem break dance, sokkal összetettebb) poppin’, (a robotmozgások, mímes elemek) lockin’, (a funk dance) a power moves (pörgések és akrobata elemek), freezes (hirtelen megállások, „megfagyások) és a housedance (lábmunka, ugrások, de ebben is vannak latin tánc, capoeira elemek). Önkifejezéséhez az öltözködés sajátsága, a streetball és a jellegzetes graffittik is hozzájárulnak.
