A szakma egységes – és lehet kulturáltan, egymásra odafigyelve utcára menni. Többek között ez az Évadnyitó Színházi Fesztivál két hétre eloszló programjait lezáró hétvégéjének üzenete. A BESZT (Befogadó Színházak Társulása) és a MERLiN Színház főszervezésében lebonyolított fesztiválról, valamint az általa vezetett színház arculatáról Magács Lászlót, a MERLiN Színház igazgatóját kérdeztük.
Ennyi. Az persze adott egy speciális ízt a fesztiválnak, hogy előző nap a tüntetők szétverték a várost (lásd Legújabb Zrínyiász c. jegyzetünket). Ebből a szempontból a fesztivál jó kontrasztot adott, azt mesélte el az embereknek, hogy lehet kulturáltan, egymásra és magunkra is odafigyelve kimenni az utcára. Egyre több szó esik arról is, hogy élhetővé kell tenni a várost, csökkenteni kell az autóforgalmat. Azt viszont gyakran elfelejtjük, hogy nem elég kitakarítani, kiüríteni az utcákat, hanem fel is kell öltöztetni, élettel kell megtölteni őket. Erre szintén jó példa egy ilyen fesztivál, ahol a kellemes a hasznossal találkozhat. Volt erre igény, egyrészt a Mobilitási Hét és autómentes nap, a másrészt a színházak részéről. Eljutottunk odáig, hogy a színházak az elefántcsonttoronyból kilépve egyre többen partnernek és egyenrangú félnek tekintik a nézőket: be lehet menni a próbákra, nem alkimista titok, hogy mi és milyen a színház.
Milyen visszajelzések voltak eddig, megfelelt az elvárásoknak a rendezvénysorozat?
Azt hiszem, sikerült. Sokan jöttek ki, aki ott volt, élvezte. Rögtön el is kezdtünk a jövő évadra tervezni. Egy fontos dolgot még kiemelnék: nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy ne legyenek határozott vonalak, hogy az egész szakma egységként lépjen fel, legyen jelen.
Lehet számszerűsíteni a fesztivált?
Három színpadon negyven színház ötszáz színésze volt kinn, százezer ember szokott végigsétálni az Andrássyn ezen a napon. De végül nem a nagy számokról kell szóljon a történet. Sokan voltak, és ez bőven elég.
Milyen tanulságokkal indultok neki a szervésnek a jövőre nézve?
Remélhetőleg hagyományteremtő lesz a fesztivál, a Fővárosi Önkormányzat mindenképpen szeretné a folytatást. Azt kell végiggondolnunk, így nekem is, mint az egykori Csepűrágó Fesztivál egyik szervezője, hogy a szolgáltatások a résztvevő színházak felé hogyan bővíthetők, optimalizálhatók, de azt gondolom, hogy az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben egy nagyon sikeres programsorozat válhat a kezdeményezésből.
A Függetlenek Éjszakáján a Merlin is nyílt napot tartott. Hogyan sikerült az évadnyitó rendezvény házon belül?
Nagyon jól. Kilencszázhatvan ember fordult meg a színházban ezen a napon. Erről is szólt a Függetlenek Éjszakája, amit a BESZT kezdeményezett, de érdekes módon nem szűkült le a Társaság tagjaira. Számos olyan színház, társulat vagy színházközeli intézmény csatlakozott, akik élni akartak azzal a lehetőséggel, hogy erős figyelem kíséri a rendezvénysorozatot. Így lehetett a Függetlenek Éjszakája ugyanúgy a fesztivál része, mint a Kolibri Reneszánsz Fesztivál vagy a Vígszínház nyílt napja, tehát a szakma szereplői önazonosan, mégis egységesen jelentek meg. Remélhetőleg a színházi törvény is erről fog szólni, hogy a szakma egységes.
Szombaton mennyiben kapott ízelítőt a közönség a Merlin kínálatából, milyen lesz a színház arculata az idei évadban?
Itt volt a Hólyagcirkusz, a Merlin egyik meghatározó társulata, angolul játszott a Scallabouche, fellépett a HOPPart Társulat zenekara, a TÁP színház, de még a KLUB partiján is volt bábszínház, ami nagyon jól működött. Azt szeretném jól érteni és megértetni a közönséggel, hogy ez egy olyan hely, ahol a kultúrának nagyon sok eleme találkozik egymással: a szórakozás, a dráma, a vígjáték, a beszélgetés, a csöndes zenehallgatás. Jordán Tamással mindig az volt a vágyunk, hogy a Merlin egy találkozási pont legyen. Ebben szeretnénk erősödni és azt gondolom, pár éve ebbe az irányba tisztul a Merlin arculata. Mivel a lehetőségeink viszonylag tágak, azt gondolom, a kísérletező produkcióknak is tudunk helyet, infrastruktúrát, kapcsolati tőkét adni. Ebből a szempontból én igyekszem úgy válogatni, hogy a sok kis puzzle végül valamilyen egységes képet alkosson.
Mennyire illik a kirakós-játékba a „nemzetközi” jelző?
A közönség nagy része a Merlint még mindig az angol nyelvű színjátszással azonosítja. Jelenleg ahhoz a már kipróbált, jól működő modellhez igyekszem visszatérni, hogy a sikeres angol darab magyar verzióját is bemutatjuk. Természetesen ebben folyamatban nem csak a saját produkciók fontosak, hanem a vendégjátékok is. Itt igazán nemzetközivé nőttük ki magunkat, így a 2009/10-es évadban egy nagyon erős japán megjelenés lesz majd a Merlinben.
Nem feltétlenül szereted a ’befogadó színház’ kifejezést. A Merlin viszont nem rendelkezik saját társulattal.
Szerintem akkor van értelme egy Merlin-típusú színházat csináli, ha az önazonos. Azt gondolom, hogy a nagy kőszínházaknak meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak, a kialakult közönségréteg ízlésének, adott esetben van egy politikai nyomás rajtuk. De óvatosan kell bánni a befogadó színház kifejezéssel is, mert az nem azt jelenti, hogy a nyitott ajtón bárki bejöhet. Én megpróbálom ezt úgy értelmezni, hogy azokat az előadásokat és társulatokat hívom meg, akikre egészségesen féltékeny vagyok, akiknek a munkájában valami különlegességet fedezek fel, vagy hiszek. A társulatoknak megvan a saját tábora, közege. Én azt szeretném, ha a Merlin olyan hely lenne, ahol ezeket a látszólag zártan mozgó csoportokat, rétegeket össze tudnám keverni és a Hólyagcirkusz nézője megnézne egy Scallabouche vagy egy TÁP-előadást is, ami nem könnyű feladat.
Dennis Kelly After the End című darabját, amit tavaly angolul rendeztél meg, nemsokára magyarul is bemutatjátok.
Ez tökéletesen az az irány, amelyet tartani szeretnék. Mivel a Merlin angol nyelvű előadásainak nyolcvan százaléka magyar, sok olyan ember van, akit érdekel, hogy amit az egyik nyelven látott, hogyan működik a másikon. Találtam két tökéletes szereplőt is a magyar verzióhoz, Rába Roland és Láng Annamária személyében. Szerettem a darabot, az angol nyelvű előadást, a közönség is izgalmasnak és érdekesnek tartotta. Érdemes lesz megnézni mindkettő változatot, mert nem egy klónt kap a néző, már csak a színészek eltérő karakterű személyisége miatt is. Október nyolcadikán tessék személyesen meggyőződni róla a premieren!
Legújabb Zrínyiász – váratlan performansz a Zrínyi utcában
Szeptember huszadikán, a Függetlenek Éjszakáján egy speciális színházi formának, az úgynevezett kirakatszínháznak adott teret a Zrínyi utca a Gyalogos utcák napján. Ennek során a járókelő az utcán sétálgatva találkozhatott képzőművészeti alkotásokkal, kedvcsináló utcaszínházi produkciókkal, a Genezis Galéria kirakatában pedig táncszínházi előadások, performanszok állították meg a nézőket, a kultúrát mintegy fogyasztható és attraktív áruként keretezve be.Volna. Egy másik, nagy performansznak köszönhetően ugyanis feltételes mód maradt az esti kínálat. A szombati tüntetők egy részét pont ebbe a hangulatos és éppen ünneplő utcába terelték be a rendőrök. Kovács Andrea felelős szervező és a kultúra sétáló utcájának további védői könnygáz és molotov-koktélok kereszttüzében mentették a kiállított alkotásokat és győzedelmeskedtek, hiszen senkinek és semminek nem esett baja. Csak a több hónapos előkészületek eredménye nem volt látható.
Vajon jövőre robbanhat-e akkorát a kulturális kínálat, hogy a tünetők is elvegyüljenek a színházkedvelő, nyugodt tömegben – örömkönnyekkel szemükben, gáz nélkül. Vagy csinálják ők a műsort, hátha beférnek egy kirakatba?
