Aki még mindig úgy gondolja, hogy a képregény komolytalan dolog, annak egyetlen házifeladata van: vegye a kezébe Grant Morrison és Dave McKean végre magyarul is megjelent 1989-es Batman-történetét, az Arkham Elmegyógyintézetet, és döbbenjen rá tévedésére.

A sztori egyszerű: Gotham legendás sárgaházában a pszichopaták Joker vezetésével átveszik a hatalmat, és egyetlen követelésük, hogy menjen be hozzájuk Batman, aki nagyrészüket odajuttatta. A sötét lovag pontosan tudja, miféle veszélyeket rejtenek számára az ódon falak, de nem tehet mást, bemegy – az Arkhamben pedig megkezdődik az egyik legnyomasztóbb pokoljárás, amin csak valaha is volt szerencsétlensége részt venni.
Az Arkham Elmegyógyintézet nem szokványos szuperhősképregény, sőt, készítése idején voltaképpen totálisan szembement mindenféle trenddel, ami a maszkos igazságosztók történeteire jellemző. A szerző Grant Morrison és a rajzokért felelős Dave McKean jóvoltából a 100 oldalon bizarr, beteg és szürreális víziók kelnek életre: a nyújtott, rendezetlen képkockák homályos, megbabonázó pasztellszínei tökéletes atmoszférát teremtenek Morrison szokványostól nagyban eltérő Batman-karakterértelmezéséhez, hiszen a fő kérdés itt nemcsak az olvasó, de maga a főhős számára is az, hogy egyáltalán különbözik-e az éjszakai igazságosztó milliárdos az általa hajkurászott hasadt személyiségű bűnözőktől, vagy csupán egy közülük.

A képregény látványvilága semmihez sem hasonlítható és tényleg lenyűgöző: a sejtelmes képek hidegverős sötétségét itt-ott gyönyörű fény-árnyék kontrasztok teszik még nyomasztóbbá, a háttérbe olvadó, elmosódott karakterek pedig csak méginkább kiemelik a történet álomszerű, mindenféle szilárd talajtól mentes légkörét, ahol a káosz ura nem is lehet más, csak a perverz zöldhajú bohóc, Batman nemezise, aki minduntalan meg akarja győzni a denevért: ők valójában egymás átszínezett doppelgängerei. Szintén emlékezetes A sötét lovag filmben is központi szerepet kapó Kétarc megjelenése szánnivaló, nyáladzó és önmaga alá piszkító elmebetegként, aki aztán mégis a sztori kulcsfigurájává képes válni. Az évtizedekkel korábban játszódó párhuzamos mellékszál, az intézetet alapító Amadeus Arkham megtébolyulása pedig ha lehet, még sokkolóbb és letaglózóbb, mint a képregény többi része, McKean képei itt már szinte nem is evilágiak.
A magyar kiadás igényességéhez nem férhet kétség, a vékonygerincű könyvet jó érzés kézbe venni, a papír minősége és a kivitelezés elsőrangú, bár Joker szövegfelhő nélküli, pirossal nyomtatott mondatai néhol ugyanolyan nehezen olvashatóak, mint az eredetiben. De ez legyen a legnagyobb problémánk – az Arkham Elmegyógyintézet ugyanis nemcsak azoknak szolgál tanulságokkal, akik kedvelik Batmant és a műfajt, hanem azok kezébe is bátran odanyomható, akik még mindig olvasni lusta gyerekek komolytalan meséit látják a képregényekben.