A pop-art atyja volt Andy Warhol, képzőművész, happeningek és a társasági élet hőse, a Velvet Underground együttes kitalálója, híres lemezborítók illusztrátora, de mint egy kanadai kiállítás hangfelvétellel is bizonyítja: saját zenekara is volt.
A montreali szépművészeti múzeum Warhol Live című nagyszabású tárlata, amely a 80 éve született, cseh származású művésznek a zenével és a tánccal való kapcsolatát hivatott bemutatni, igazi szenzációként tálalja a The Druds együttes felvételét, amelyet Warhol több kortárs képzőművésszel, Claes és Patty Oldenburggal, Lucas Samarasszal és Jasper Johnsszal hozott létre 1963-ban. Warhol egy 1977-es interjúban, amelyet a High Times című magazinnak adott, mesélt erről a zenekarról és elismerte, hogy nagyon rosszul énekelt, de úgy tűnt, egyetlen felvétel sem maradt a The Druds után.
A Warhol-kutatók, még a pittsburghi Andy Warhol múzeum kurátorai sem vették maguknak a fáradtságot, hogy kutassanak e felvételek után. A québeci múzeumnak azonban sikerült a lehetetlen: szakértője, Brendon W. Joseph Warhol egyik régi munkatársának, Billy Klüvernek az özvegyétől megszerezte a ritka kincset. Persze a zene rettenetes: a gitárok úgy szólnak, mintha borotválnának, miközben hamis hangok ismételgetik: "Coca Cola üvegben". Nem véletlen, hogy Warhol nem folytatta saját zenei karrierjét, ugyanakkor a zene átitatta művészi munkásságát.
Stéphane Aquin, a kiállítás szervezője szerint Warholra először az 1930-as évek hollywoodi zenés vígjátékok gyakoroltak nagy hatást, később pedig John Cage kísérleti zenéje. Az ő szeriális motívumait próbálta megjeleníteni vásznain. Később híressé váltak George Gershwinről, Elvis Presley-ről, Mick Jaggerről, Debbie Harry-ről készült portréi, amelyek mind láthatók Montrealban a Dance Magazine számára készült illusztrációkkal együtt. A Warhol Live ugyancsak bemutatja az általa tervezett mintegy 50 lemezborítót, a Rolling Stones-tól Thelonious Monkig.
Aquin emlékeztetett arra is, hogy a művész alkotás közben rendszeresen hallgatott fejhallgatón egyszerre rockot és klasszikus zenét, ezzel is ledöntve egy szigorú határt a különböző műfajok befogadásában.
