Ötszázhúsz éve, 1488. október 7-én halt meg Velencében Andrea del Verrocchio olasz festő, szobrász, a quattrocento nagy művésze.

1436-ban született Andrea del Cione néven Firenzében, Művésznevét ötvösmestere, Giuliano Verrocchio nyomán vette fel, szobrászatot Donatellónál tanult. Donatello 1466-ban bekövetkezett halála után a Mediciek udvari képzőművésze lett, képek és szobrok mellett ruhákat és díszfegyvereket is készített számukra, s a Medici-palota műgyűjteményének gondnokaként számos ókori római szobrot restaurált. 1480-ban Velencébe költözött, itt élt haláláig. Nála tanult Leonardo da Vinci és Raffaello későbbi mestere, Perugino, Botticelli művei is Verrocchio erős hatását mutatják.
 
Egyetlen hitelesen saját festménye a pistoiai székesegyház Medici-kápolnájának oltárképe, de ez és a Vasari nyomán neki tulajdonított Krisztus megkeresztelése is egyenetlen munka. Utóbbi egyik angyalát állítólag az ifjú Leonardo festette, s az angyal tökéletességét látva Andrea elhatározta, hogy nem nyúl többé ecsethez. Korai plasztikái közül az erőteljes ötvös stílusjegyeket viselő tábla ismert, amely a firenzei San Lorenzo templomban Cosimo Medici sírját jelöli, valamint a Pallazzo della Signoria számára készült bronz gyertyatartó.
1472-ben bízták meg Piero és Giovanni Medici síremlékének elkészítésével. A szarkofág színes márványból és porfírból készült, erőteljes kompozícióját bronz díszítőelemek hangsúlyozzák. Legkorábbi bronzszobrán, a kisméretű Dávidon az ifjú kezében tőrével, a hatalmas Góliát-fej felett állva kihívóan néz a világba; a szobor egy másolata a jeruzsálemi Dávid-tornyot díszíti. 

A Palazzo Vecchio udvarán lévő, spirális szerkezetű Delfines puttó fontos állomás a reneszánsz szobrászatban: minden oldalról egyenértékű látványt nyújt. Keresztelő Szent János lefejezését megjelenítő domborműve a firenzei dóm keresztelő kápolnájába készült, drámai csoportjai, s a vértanú és a hóhér kettősének gesztusai jól érzékeltetik a tragédiát. Legfontosabb firenzei műve az Or San Michele templom egyik külső fülkéjében lévő igen szuggesztív bronzszobor, a Krisztus és Szent Tamás. 

Velence 1483-ban bízta meg Bartolomeo Colleoni zsoldosvezér emlékművének megformázásával, a bronzszobor öntését és az utómunkálatokat már nem élte meg. Az ember és ló merész és lendületes együttese kánonná vált, a romantikáig minta maradt a lovas szobrok terén (Donatello Gattamelata emlékműve mellett). A ló és lovas ellentétes irányú mozdulata feszültséget teremt, s mégis összhangot fejez ki, az alkotás az egyéniség érzékeltetése mellett a condottiere típust fogalmazta meg. 

A budapesti Szépművészeti Múzeum Verrocchio több művét is őrzi. Terrakotta Fájdalmas Krisztusát 2003-ban restaurálták, s a köré szervezett kiállításon mutatták be a quattrocento szobrászatát. Verrocchio két domborművét Lorenzo Medici küldte Mátyás királynak, de a Nagy Sándort és Dáriust ábrázoló művek csak másolatban maradtak ránk. Hatásukra a király márványkutat rendelt a művésztől, ennek befejezését a halál akadályozta meg.