Nagy buli volt nálunk egy hete, és borbarát úriemberhez méltatlan módon rettenetesen lerészegedtem. Utolsó emlékem, hogy a lármás vendégsereg elől aljas módon elrejtek egy 2005-ös Gróf Buttler Pinot Blanc-t. Jól tettem, elvégre senki sem szórhatja két kézzel gyöngyeit a disznók elé. Előrelátásomnak köszönhetően ma újra ízleltem, ehhez persze az is kellett, hogy ismét borra tudjak nézni.

Furcsa jószág a Pinot Noir, magyarul fehér burgundi. Őriz valamit közeli rokona, a szürkebarát (Pinot Gris) karakteréből, és ha a chardonnay történelmi léptékben fölé nem kerekedik, valamint a nagy filoxérajárvány meg nem tizedeli, ma talán minden boldog magyar ezt issza. Micsoda marha volt, aki a szegény ember chardonnay-ja névre keresztelte, látszik, hogy az illető életében nem rejtegetett hajnalban Pinot Blanc-t feldühödött vacsoravendégei elől. 

A mi Pinot Blanc-unk Egerből származik, ahol a Bukolyi család 1999 alapítása óta saját pincészettel küzd a helyi bor jó híréért, becsületéért. Az egri borvidék talán legígéretesebb területein, a Szarkás-tetőn, a Ráchegyen és a Kis-Egeden telepítettek összesen huszonkét hektáron szőlőt, majd 2003-ban a Nagy-Eged húsz hektárán is gazdálkodni kezdtek. A 2005-ös Pinot Blanc válogatás a morzsás szerkezetű, fekete nyirok talajú Szarkás-tetőről származik. Friss telepítés tehát, igen magas tőkeszámmal. 

Tiszta, aranysárga szín. Visszafogott, de kifejezetten csalogató illat, egy kis málna és őszibarack, és a tavaszi rét minden virága. Ízében komplex, finoman gyümölcsös, némi olajosság. Savai meglepően visszafogottak, simák, lekerekítettek, de arányosan simulnak a textúrába. Nagyon szép, hosszú és tartalmas lecsengés. Elegancia és tartás, könnyedség, légiesség, 13 százalék alkohol mellett. Bármilyen fehér húshoz jó választás, kijevi csirkemellhez, roston sült halhoz, de még egy jó tejszínes-gombás tésztához is innám.