5769 Tisri 10-ik napján, este hat felé szerte a Földön sok millió ember számára megváltozik a világ. Magyarországról nézve a dátum a mai nap, 2008. október 8-a, de az érzés és a gondolat mindenütt ugyanaz. Így van ez már ezer évek óta, és ezt a napot mindig és mindenhol úgy hívják: az Engesztelés Napja, azaz héberül: Jom Kippur.

Cséri Lajos szobrászművész az 1930-as évek elején Sárrétudvariban volt kisgyerek. Zsidó családban született, akkor még Klein Lajosnak hívták. Most is emlékszik arra, hogy ez a nap számára is a legnagyobb ünnep volt, amire hetekig készültek, aminek tiszteletére szénával terítették le a zsinagóga padlóját, ahová ilyenkor cipőben nem is lehetett belépni. A kisgyereknek az is csodálatos volt, hogy az ünnepnapon a férfiak kakast, az asszonyok tyúkot forgattak a fejük felett, hogy – ahogy akkor mondták - megszabaduljanak a bűneiktől. Az akkori kisgyerek (a most nyolcvan éves művész) azért is várta nagyon ezt a napot, mert nagyon szegények voltak, ritka volt a jó falat, de a Jom Kippur-i egynapos böjt után akkor, kivételesen, csirkecombot ehetett.

Mitől olyan különleges ez a nap? Minden ünnep arra is jó, hogy elgondolkodjunk magunkon. Ez tényleg ilyen nap. Radnóti Zoltán rabbi így vélekedik erről:

A Jom Kippur leginkább a szellem ünnepnapja. Mélyen el kell gondolkodni oly dolgokon, hogy mi végből is élünk? Mi az utunk és a célunk a világban? Mire is használjuk fel az Örökkévalótól kapott életünket? Hol tudunk javítani az életünkön? És mit tehetünk a világ jobbításért?

Hétköznapi nyelven fogalmazhatunk úgy, hogy a világon minden zsidó most, ezen a rendkívüli napon, elszámol az életével. 

Az Írás, azazhogy a Tóra kemény szóval figyelmezteti az esendő embereket. Így:
Ézsaiás 59:1-21 Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna. Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott. Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog….A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet.
A bűn, az esendőség ezer évek óta velünk maradt. A témát több művészeti ágban is feldolgzták, sok művészt megihletett az elmúlt néhány évszázadban. Egy kortárs festőművész, Bikácsi Daniella képének címe: Vízoszlopok. Ez a mű is az Engesztelés Napja tiszteletére készült. 



Cséri Lajos, az akkori fiatal gyerek 1944. őszén Dachau mellett, Kauferring hármas számú koncentrációs táborában volt fogoly és kényszermunkás. Ma így fogalmaz:

Az Engesztelés Napján, mint minden napon kimerülten értünk vissza a lágerba. Az őrök kivételesen megengedték, hogy a félelmetes sorakozóhelyen, (az Appelplatz-on) kántorok, rabbik tartsanak istentiszteletet. Hogy pontosan mit mondtak, arra már nem emlékszem. De arra nagyon, hogy mindenki imádkozott, és az ötezer fogoly hangosan zokogott. A tömeg sírása nekem nagy erőt is adott, és ott arra gondoltam, hogy én még hazaérek.

A budai Frankel Zsinagóga rabbija, Verő Tamás az ünnep különlegességének azt tartja, hogy amíg más zsidó ünnepek során arról kell megemlékezni, hogy az Örökkévaló mi mindent tett népével és neki kell hálát adni, addig Jom Kippur ünnepén az imák a Teremtőről és rólunk, a közöttünk lévő kapcsolatról, a bennünket összekötő erős szálakról, a szeretetről szólnak.


Jom Kippur akkor sem, most sem csak a múltról szól. Radnóti Zoltántól azt kérdeztem: Jom Kippurkor most, a mai magyar világban, mit tegyen, aki meg akarja bánni bűneit, aki meg akar szabadulni feszültségeitől?
A rabbi azonnal válaszolt:

Kezdjen bele máris! A legelső dolog: keresse meg, ő hová akar eljutni és mik a céljai. Adjon számot arról, mennyi közösséget akar vállalni saját múltjával és a rábizott örökségével.

Ahogy szerte a világon, Magyarországon sem csak hagyomány Jom Kippur ünnepe. Ma is szükségünk van az Engesztelés Napjára. Elég bűnünk van ahhoz, hogy legyen mit jóvátenni.