Életrajzi film Ian Curtisről, a Joy Division legendás énekeséről, aki bár már 23 évesen halott volt, pályája nem a szokványos rocksztár-összeomlást írja le. Zenéje ugyan rock'n roll, a végzete mégsem az.

Nem hasonló társaihoz, a szintén korán távozó Jimy Hendrixhez, Janis Joplinhoz, Jim Morrisonhoz (Doors), Michael Hutchence-hoz (INXS), Kurt Cobainhez (Nirvana) stb... Semmi csömör a szexorgiáktól, semmi alkoholizmus, semmi kábítószerfüggőség, de mégcsak egy kis motorozás se. Ian Curtis öngyilkosságát dalait átható intenzív depressziója, magánéletében felhalmozott bűntudata és egy viszonylag gyakori betegség, az epilepszia okozta. Halála annyira kispolgári, amennyire szívszorítóan tudósít róla huszonnyolc év után a Control című film.

Amikor a holland fotóst, Anton Corbijnt a Joy Division zenéje arra inspirálta, hogy elhagyja hazáját és a szigetországba költözzön még nem sejthette, hogy a zenekar énekeséről három évtized elteltével ő forgathat majd életrajzi filmet. Angliába érkezése után módja nyílt jópár fotósorozatot készíteni a Joy Division tagjairól még Curtis halála előtt, s a képek sikere nyomán a világ egyik legismertebb fotósa lett. Lévén a Control az első filmje, Corbijn elmondhatja, hogy a fényképészi és a filmrendezői pályán egyaránt Ian Curtis indította el.

Miután fél életén keresztül rocksztárokat fényképezett, Corbijn megfogadta, hogy filmesként végre kitör a skatulyából, úgyhogy bármi jöhet, ami nem zenei téma. A Curtis-életrajz megfilmesítése úgy tűnik, mégis túl nagy kisértésnek bizonyult. A rajongók mellett maga a rendező is örülhet, hogy nem tudott ellenállni, az elkészült film ugyanis nagyon szívhezszóló, emberi léptékű, személyes és kellően nyomasztó ahhoz, hogy Ian Curtis életének és pályájának méltó celluloidtükre legyen.

Curtis nagyon korán, 19 éves korában feleségül veszi 16 évesen megismert szerelmét, Debbie-t, és hamarosan kislányuk születik. A családi idill azonban nem tart sokáig, Ian ugyanis együttesének egyik fellépése után megismerkedik egy belga lánnyal, Annikkal, akibe hamar beleszeret. Szeretőjével kibontakozó egyre szenvedélyesebb viszonya Debbie számára sem marad sokáig titok. Curtis élete lassan széthasad, egyre nehezebben viseli hazugságait, döntésképtelenségét és az egyre jobban rá nehezedő érzelmi nyomást. A fiatal énekes, aki egész művészetét előadásának zsigeri őszinteségére teszi fel egyre jobban felőrlődik saját bűntudatának malomkerekei alatt.

A film címe Ian Curtis betegségére, az epilepsziára utal. Amikor az énekes először tanúja volt egy fiatal lány rohamának, még nem sejtette, hogy ő is elszenved majd jópár hasonlót a jövőben. A lány eszméletlen rángatózása a földön annyira megérintette Curtist, hogy még egészséges fejjel megírta a She's lost control című dalt. Ian végzetének később fontos építőkockája lett a betegség, lévén itt csúszott ki kezéből a legnyilvánvalóbban a képesség életének kontrolálására. Az epilepszia a hetvenes évek végén még nem volt olyan jól kezelhető, mint manapság, az orvosok jobb híján csak gyógyszer-kísérleteket tudtak végezni Curtisen, akit emellett alaposan eltiltottak az alkoholtól. Ennek ellenére a film későbbi jeleneteiben gyakran látjuk a srácot sörösdobozzal a kezében, sőt öngyilkosságát közvetlenül megelőző kegyetlen rohamára egy alapos beviszkizéssel készül fel.

Az Ian Curtist játszó Sam Riley nagyszerűen kelti életre a legendás énekest. Érdemes megtekinteni a Joy Division eredeti fellépéseit, és összevetni a film jeleneteivel. Riley elsőfilmes színészként Ian Curtis színpadi karakterének rendkívül hűséges lenyomatát adja a filmben, és erre kétségtelenül a Joy Division énekesét fémjelző, összetéveszthetetlen neurotikus tánc teszi fel a koronát.

A Control egy nagyon szomorú, depresszív hangulatú, elidegenedést és reménytelenséget sugárzó film egy szárbaszökkenni alig tudó tehetségről, egy szerepeit összeegyeztetni nem tudó fiú feje fölött átcsapó hullámokról, a karnyújtásnyira lévő, mégis elérhetetlen boldogságról.