Azután, hogy Borisz Jelcin orosz elnök 1991-ben eltávolíttatta a Kremlből Lenin minden nyomát, könyvtárát átszállították a Moszkvától 50 km-re lévő Gorkiba, ahol élete utolsó hónapjait élte és ahol meghalt.
A "tiltott olvasmányok" közé tartoztak Trockij, Buharin, Rikov írásai. Mostantól azonban, hála Alekszandr Szavinov levéltáros munkájának, a katalógus teljes - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.
A tartalmilag is gazdag könyvtárban megtalálhatók a szépirodalom klasszikusai, a filozófia, a közgazdaságtan nagyjainak írásai, a politikai irodalom és a kor gazdasági problémáival foglalkozó szakirodalom is. Lenin a könyvek nagy részét eredeti nyelven olvasta.
A "forradalom atyjának" egyik első beszerzése egy 1842-es kiadású Dante: Isteni színjáték volt. Csehov példájára ő is mindig magával vitte utazásaira. Kedvelt olvasmánya volt Edmondo de Amicis A szeretet birodalmában, és Alessandro Manzoni A jegyesek című regénye.
Érdekes, hogy más lapok mellett előfizetett az 1876-tól megjelenő milánói lapra is, figyelemmel kísérte az itáliai eseményeket.
A filozófiai tárgyú írások között említésre méltó Oswald Spengler: A Nyugat alkonya, A gépek civilizációjának virágzása és alkonya, valamint Gustave Le Bontól A tömegek lélektana. Ez utóbbi munkát később Hitler és Mussolini is behatóan tanulmányozta.
Platón, Feuerbach, Darwin mellett helyet kapott könyvei között az Újtestamentum 1919-es orosz kiadása is. Lenin sokat olvasott Pál apostolról, akit a keresztény egyház igazi alapítójának tartott. E művek mellett azonban ott volt Holbach: A természet rendszere című műve is, az úgynevezett "ateista biblia". Utolsó olvasmányai közé tartozott Jack London: Az élet szerelmese, valamint Gorkij Egyetemeim című önéletrajza. Ezek a könyvek ma is ott fekszenek íróasztalán, szemüvege és egy papírvágó kés társaságában.
